A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
68 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 1. Monodacna (Pseiidocatilhis) pannonica nov. sp. (III. tábla, 3a.b. és 4a.b. ábra.) Ennek a rendkívül kis, lapos, vékony teknőjű alaknak a felületét 18 lapos, hátrafelé erősbödő s egymástól távolodó borda fedi. Ebből 16 van a mellső- és 2 a hátsómezőn. A teknő elől lekerekített, hátul lemetszett, de nem tátongó s a mennyire töredékes voltából megítélhető, -— elől valamivel keskenyebb, mint hátul. Búbtól a perem hátsóalsó szögéig húzódik a 16. legerősebb borda, mely a teknő mellső és hátsó mezőjének határát jelzi. A bordák nem különülnek élesen el a velük körülbelül egyenlő szélességű bordaközöktől. A teknő belsején valamennyi bordának — még a hátsó mezőn lévő 2 bordát sem kivéve, — a búbig terjedő barázda felel meg s minél erősebb a borda, annál erősebb a neki megfelelő belső barázda is. A gyenge, hegyes, alig bekunkorodott búb jóval a középvonal elé van tolva. A záróperem alig ívelt. A zár mindössze egy kis gyenge, alig kifejlődött zárófogból áll a balteknőben, mely a jobb teknő záróperemének kis bemetszésébe illik, oldalfogak teljesen hiányoznak mindkét teknőben. A hosszúkás lunula élesen határolt. A felületet elég erős növedékvonalak fedik. E faj a teknő vékonyságát és külalakját illetőleg legközelebb áll a <tLimnocardium (Pontalmyra) tinnye ana LÖRENT.»-hoz, 1 eltér azonban ettől is, legfőképen a bordák számát illetőleg, a mennyiben a tinnyeana-nál a bordák 30—35, míg a pannonica-nál 18, míg ott a hátsómezőn 6—8, addig itt csak 2 borda van stb. Lelethely: Míg a M. tinnyeana az alsó-pannoniai emeletből, addig a pannonica a felső-pannoniai emeletnek a Cong, triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szintjéből ismeretes csakis. Eddig mindössze egy jobb és két balteknőjét gyűjtöttem Fonyódon a vasútállomás mögötti homokgödörben. 2. Monodacna (Pseudocatillus) simplex F UCHS sp. 1870. Cardium simplex FUCHS. — FUCHS : Congerienschichten von Radmanest. Pag. 359. Taf XV. Fig. 4—6. 1883. Adacna simplex FUCHS , sp. •— BRUSINA: Congerienschichten von Agram. Pag. 160. Taf. XXIX. Fig. 44. 1893. Limnocardium simplex FUCHS. — LÖRENTHEY: Szegzárdi, nagy-mányoki cs árpádi fclsőpontiusi fauna. 92. lap. 1894. Limnocardium simplex F UCHS . — LÖRENTHEY: Kurd pontusi faunája. 12. lap. 1903. Motiodacna (Pseudocatillus) simplex FUCHS. — ANDRUSSOFF: Brackwassercardidcn. P. 16. 1904. Limnocardium simplex FUCHS. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 69. lap. A Balaton környékének pannóniai rétegéből e faj ismeretlen volt még eddig. F UCHS , miként a Plagiodacna Auingeri fajt, úgy ezt is a radmanesti hasonló-korú 1 E fajt én Tinnyén gyűjtöttem s midőn a tinnyei faunát meghatározandó Zágrábba mentem, hogy ott a markuseveci alakokkal, melyek sem kellőleg leírva, sem ábrázolva nem voltak, összehasonlítsam, BRUSINA tanár segített nekem ez alakokat összehasonlítani, meghatározni s mindketten abban állapodtunk meg, hogy ez alakom a Limnocardium Jagici BRUS. Én az elnevezést respektálva alakjaimat e néven leírtam és ábrázoltam «Die pannonische Fauna von Budapest» czímtí munkámban (Pag. 175. Taf. XI. Fig. 13—18. és Taf. XII. Fig. 4-6.). Később, mikor BRUSINA ICOnographiáját kézhez kaptam, láttam, hogy L. Jagici néven egészen más alak van ábrázolva, úgy hogy HALAVATS a Pontusi irodalom czímű értekezésében a 70. lapon alakomat a BRUSINA Stossi fajával azonosítja, holott BRUSINA rajzaiból következtetve a Stossi vastagabb teknőjű faj, sőt a 17. ábrából ítélve tátongó is ? Szóval ezzel sem azonos, miért is a tinnyei alakomat újnak kell venni s így elnevezem tinnyeana-nak.
