A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
69 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 rétegekből írja le. Később BRUSINA ismerteti a zágrábkörnyéki magasabb Congeria rhomboidea jellemezte szintből, majd én ugyané szintből Kurdról és Szegszárdról. Négy 3 mm. hosszátmérőjű embrionális jobb teknó'jét gyűjtöttem e fajnak Tihanyban, mely nagyon hasonlít a Monodacna tinnyeana LöRENT.-hoz, csak abban különbözik, hogy a bordák a közökhöz viszonyítva a simplex embriónál keskenyebb, míg a tinny eana-nál forditva a bordaközök keskenyebbek; hátsómező bordái pedig a simplex embrióknál pláne nagyon keskenyek, finom fonalszerűek s egymástól távol állók. Lelethely: 10 részben egész, részben töredékes fejlett példányát és két kis embrióját gyűjtöttem e fajnak a tihanyi Fehérpart középső (II.) rétegében, az alsó (I.) rétegben csak 2 kis embrióját. Ugyanebből a szintből gyűjtöttem 15 részben töredékes példányt Fonyódon, a Fonyód hegy alján, a szállodával szemben. A magasabb Congeria rhomboidea szintnek Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte faciesében Tabon a Retkespatak föltárásából való anyagban 7 kis példányát találtam, a Csibehegy alsó homokjában pedig hatot. Ezek a típustól annyiban térnek el, hogy kisebbek (kb. 5 mm-esek) és aránylag elég vastag teknőjűek; nem lehetetlen, hogy gazdagabb anyag alapján új fajnak vagy mutácziónak fog bizonyulni. Valószínűleg e fajhoz tartozik a tihanyi Gödrös-oldal alján föltárt Congeria ungula-caprae jellemezte szint egy töredéke is, valamint a T. ROTH-ÍÓI Tabon a Hőjegihegy alján húzódó árok jobb lejtőjének b rétegéből homokkőkonkrecziókban gyűjtött példányok is. 3. Monodacna (Pseudocatillns) Rappensbergeri LÖRENTHEY sp. 1893. Limnocardium Rappensbergeri LÖRENT. — LÖRENTHEY: Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád. 93. lap. III. tábla, 6. ábra. 1893. Limnocardium nov. sp. LÖRENT. — LÖRENTHEY: Ugyanott. III. tábla, 9. ábra. 1895. » Rappensbergeri LÖRENT. — LÖRENTHEY: Újabb adatok Szegzárd faunájához; Természetrajzi Füzetek. XVIII. kötet, 257. lap. 1904. Limnocardium Rappensbergeri LÖRENT. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 67. lap. Ennek a szegszárdi és nagy-mányoki Cong, rhomboidea jellemezte szintből leírt fajnak, eddig vagy fogyatékos példányait ismerjük, vagy olyanokat, melyek a bezáró anyagból nem szabadíthatók ki s így kellőleg nem tanulmányozhatók. Faji jellegeit e hiányosan ismert fajnak röviden a következőkben foglalhatom össze : E kis, lapos, rendkívül vékonyteknó'jű törékeny faj elől keskenyebb mint hátul. Hátul lemetszett, de nem tátongó, hanem zárt. A felületet 15—17 borda fedi, melyek közül a mellső részen lévő 12 vagy 14 hátrafelé erősbödő, csak a hátsó részen lévő 3 borda gyengébb ismét, de ezek sem fonalszerűek. A bordák erősen kiemelkedők, lekerekítettek. A bordák nem különülnek el a bordaközöktó'l. A bordaközök a bordákkal egyenlő szélességűek. Mind a 15 vagy 17 bordának a teknő belsejében a búbig haladó barázda felel meg. A hegyes, gyenge búb alig hajlik be, mellfelé van irányozva és a teknő mellső negyedére tolva. A lunula, valamint a búb mögötti sarokpánt gödre (Bandgrube) keskeny, de luppéval jól látható, élesen határolt. A felületet elég éles növedékvonalak fedik. Miután Fonyódról csakis egy összeálló párosteknőjét s egy fogyatékos jobbteknó'jét ismerem, a záróperem minőségéről most is keveset mondhatok. Úgy látszik, hogy a jobb teknőben az oldalfogak hiányoznak.
