A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
61 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 ő Markusevecről származóknak és Dreissensia minima új fajnak mondott, s úgy nyilatkozott, hogy rövidesen ismerteti, — de még mai napig sem ismertette meg. Később ANDRUSOV kérésére küldöttem neki egy példányt, melyet orosz nyelven röviden leírt és ábrázolt is a dreissensidae-k nagy monográfiájának I. Supplementjében. BRUSINA-nak legtöbb fölsorolt, vagy hiányosan leírt és nem ábrázolt, vagy ábrázolt, de le nem írt s így nem körvonalozott faja csak arra jó, hogy zavart idézzen elő a tudományban. Mai stratigrafiai ismereteink szerint a Zágrábban látott példányok nem is származhatnak Markusevecről, amennyiben kimutattam, hogy dreissensia eddig az alsó-pannoniai emeletből ismeretlen. HALAVÁTS a Pontusi irodalom czímű összeállításában e fajt összevéti BRUSINA Congeria minima-faal. A faj jellemzését röviden a következőkben adom. Ennek az aránylag kis fajnak teknője kevéssé domború, megnyúltan tojásdad. A búb gyenge, alig kiemelkedő. A hátiperem (Dorsalrand) gyengén domború ívet formál s észrevétlenül átmegy a rövid s csaknem egyenes hátsó- vagy alsó-perembe. A hasiperem igen kevéssé homorú, csaknem egyenes, a durványos mellső-perem jól kifejlett. A hasi és hátsó-perem hegyes ventroanalis szög alatt egyesül. Az erősen ívelt s lekerekített él a teknő mellső harmadán fut s így a hasimező (Ventralfeld) keskeny, míg a hátimező (Dorsalfeld) elég széles. A hasimező erősebben lejt, mint a háti. A hátimezó'n az éllel csaknem párhuzamosan gyenge barázda fut s így egy alig észrevehető gyenge ráncz keletkezik. A búbtól a hasiperemig is fut egy aránylag erős él, úgy hogy a mellső peremnek is van egy megfelelő jól határolt, domború héjrésze, melyet talán mellső mezőnek lehetne nevezni. A septum elég nagy és széles, a sarokpánt barázdája (Ligamentgrube) körülbelül félolyan hosszú, mint a teknő. A növedékvonalak finomak, de élesek. E faj 8 mm. hosszú, 4 mm. széles és 2 mm. magas. ANDRUSOV kiemeli, hogy ez a rostriformis d r e i s s e n s i a-k csoportjába tartozó alak a többi rostriformis alaktól jól megkülönböztethető azzal, hogy az alsóperem majdnem egyenes és hogy jól kifejlődött durványos mellső-pereme van, miért is a Dreissensiomya arcuata-va. emlékeztet. A hátimezőn (Dorsalfeld) kifejlődött barázda, illetve gyenge ráncz szintén némely dreissensiomya-xa emlékeztet. Lelethely: E fajnak, mely eddig csakis a kurdi Cong, spinicrista, Cong, rhomboidea és Prosodacna Vutskitsi jellemezte felső-pannoniai emeletbeli szintből volt néhány példány alapján ismeretes, 4 bal és 3 jobbteknőjét preparáltam ki a Köttséről kapott hasonló korú anyagból. Valószínűleg e fajhoz tartoznak azok a fogyatékos példányok is, melyeket T. RoTH-tól kaptam az enyingi Horgas-utcza föltárásából. . III. Dreissensiomya F UCHS. Ez a Magyarországon kizárólag felső-pannoniai emeletbeli dreissensidae, miként mindenhol, úgy a Balaton mellékén is kis fajszámban található. Míg HALAVÁTS a Balaton mellékéről csakis a Dreissensiomya Schröckingeri FucHS-t említi, addig én ezen kívül megtaláltam a FucHS-tól Tihanyból leírt Dreissensiomya unioides-t is.
