A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
62 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 1. Dreissensiomya Schröckingeri FUCHS sp. 1902. Dreissensiomya Schröckingeri FUCHS sp. — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 30. lap. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat.) 1904. Dreissensiomya Schröckingeri FUCHS sp. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 51. lap. E faj a Balaton mellékén jóval kisebbre nó'tt, mint Radmanesten. Lelethely: A tihanyi Fehérpart íelsó' (III.) rétegében 25 példány töredékét gyűjtöttem. Ide kell vennem azt a töredéket és azt a fiatal hiányos példányt is, melyet a tihanyi Fehérpart alsó (I.) rétegében gyűjtöttem, a köpenybenyomat ennél ugyan nem látható, sem a felületen lefutó ránezok; a növedékvonalakból ítélve azonban hátrafelé erősen szélesbülő s így a külalak alapján ide veendő. A különben is magasabb szintekben előforduló Dr. intermedia F UCHS és croatica BRUS.-tói külalakja szintén elkülöníti. Tabról a Retkesárok föltárásából 28, Köttséről pedig 10 példányt kaptam, melyből 2 ép (7—8 mm. hosszátmérőjű) embrionális és 8 fejlett példány töredéke van; ezek legnagyobbrészt töredékek, melyeket azonban a hátsó ránezok és részben a külalak alapján is ide kell venni, bár kérdőjellel. Jobb megtartásúak ama köttsei példányok, melyeket T. R OTH LAJOS volt szíves tanulmányozásra átengedni. 2. Dreissensiomya unioides F UCHS. 1870. Drcissenomya ? unioides FUCHS. — FUCHS : Fauna von Tihany. P. 542. Taf. XX. Fig. 33. 1904. Dreissensiomya unioides FUCHS. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 52. lap. FuCHS-nak Tihanyból leírt fajai közül ez egyike a légritkábbaknak. F UCHS maga is csak egyetlen példány alapján írta le a fajt, mivel azonban a teknő belsejét nem tanulmányozhatta, kérdőjellel vette e nembe. A tőlem gyűjtött példányok csak 21 mm. hosszúak és 9'5 mm. magasak, míg FucHS-é 36 mm. hosszú és 15 mm. magas, tehát majdnem mégegyszer akkora. Ettől eltekintve, F UCHS következő leírása teljesen reá illik az én példányaimra is: «A teknő harántul tojásdad, keskeny, lapos, elől-hátul szabályosan lekerekített, minden oldalról zárt, nem tátongó. A gyengén kifejlődött búb körülbelül a mellső ötödön van. A teknő felső-pereme meglehetősen egyenes vonalat formál, az alsó gyengén ívelt. A felület, néhány körkörös redőtől (növedékvonaltól) eltekintve, sima». Lelethely: Egy kitűnő megtartási állapotban lévő párosteknőjét találtam e fajnak a tihanyi Fehérpart felső (III.) rétegében, ahonnan valószínűleg F UCHS példánya is való, és egy töredékét Fonyódon, a Fonyódhegy alsó rétegében, a szállodával szemben. E töredéken tanulmányozható a búbrész belülről, s ez kétségtelenné teszi, hogy dre issensio my a - v a 1 van dolgunk. 3. Dreissensiomya ind. sp. E néven foglalom össze azokat a fajilag meg nem határozható töredékeket, melyeket a felső-pannoniai emelet Prosodacna Vutskitsi tömeges föllépésével jellemzett facieséből kaptam Katádról a kút 2. számú rétegéből, Túrról a 2. számú rétegből, a tabi Retkesárok föltárásából, a tabi Csibehegy felső-lösz alatti homokjából (2 péld.) és az alsó homokjából (14 péld.), a tabi Hőjegihegy K-i lejtőjén húzódó árokból, a tamási Henyehegyről és az ároki Papihegyről. Ide veszem végre azt az enyingi Horgas-utczából — a mélyebb Cong, balatonica jellemezte szintből — való példányt, melyet T. R OTH volt szíves tanulmányozásra átengedni.
