A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
60 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 melyek azonban lehetséges, hogy a var. simplex fiatal alakjai. A balatonmelléki lelethelyeim között nagyobb mennyiségben egyedül a Cong, rhomboidea szintből ismeretes Hegymagasról a Szent-Györgyhegy aljáról, itt ez az uralkodó faj, úgy hogy ezrével gyűjthető. 5. Dreissensia auricularis F UCHS var. simplex F UCHS (non B ARBOT ) sp. (I. tábla, 4—6. ábra.) 1870. Congeria auricularis FUCHS (non BARB.). — FUCHS : Die Fauna von Radmanest. Pag. 362. Taf. XVI. Fig. 6—9. 1897. Dreissensia auricularis var. simplex FUCHS sp. — ANDRUSOV: Dreissensidae. Pag. 243. (Resumé 53.) Taf. XIII. Fig. 9—12. Amint az auricularis typus leírásánál említettem, ezt alig lehet a var. simplextől elkülöníteni. Ha együtt vannak, alig lehet a kettő között a határt megvonni. Az I. tábla 4. és 5. ábrájában a var. simplex fiatal példányának összetartozó jobb és balteknőjét rajzoltam, melyen igen szépen látni a teknők egyenlőtlen voltát. Látni egyszersmind azt is, hogy fiatal korban a típusos auricularis-1 avar. simplex domború jobbteknőjétől alig lehet megkülönböztetni, amennyiben az él mindkettőnél erősen a hátiperemhez van tolva, s a különbség jóformán csakis abban van, hogy míg a var. simplex-nél az él és a hátiperem között többé-kevésbbé mély barázda van, addig a típusos auricularis-nisA, ahol az él még közelebb van a hátiperemhez, ez a barázda hiányzik. Lelethely: Míg a típusos auricularis a felső-pannoniai emeletnek Cong, rhomboidea jellemezte szintjében éri el kifejlődésének tetőpontját, addig ez a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte mélyebb szintjében (Radmanest, Tihany, Fonyód). HALAVÁTS ezt a rendkívül gyakori alakot egyáltalában nem említi. Én a tihanyi Fehérpart alsó (I.) rétegében 40 darab részben ép, részben töredékes példányát gyűjtöttem, a középső (II.) rétegben pedig 49 fiatal és fejlett példányt egyaránt. Igen gyakoriak a var. simp le x-nek. fejlett típusos nagy példányai a felső (III.) szintben ; itt már 60 példányt gyűjtöttem, melyek többnyire nagy, töredékes, vagy fiatal fejletlen példányok. Fonyódon, a Fonyódhegy alján, a szállodával szemben föltárt alsó (I.) rétegben több ezer többnyire fiatal példányt gyűjtöttem, de nemcsak itt, hanem a fonyódi vasútállomástól délre lévő homokgödrökben is 122 példányát. A szálloda melletti föltárás és a Ny-ra lévő gémeskút között az auricularis var. simplexnek szintén több példányát gyűjtöttem. Az öcsi édesvízi faciesben 7 darab töredéket találtam, melyeket hajlandó vagyok ide venni. Két fiatal példányát találtam a var. simplexnek a fonyódi (II.) édesvízi szintben; úgyszintén a nagyvázsonyi édesvízi faciesben is gyűjtöttem 2'5 mm. átmérőjű embrionális jobb és balteknőjét. 6. Dreissensia minima LÖRENTHEY. (III. tábla, 1. és 2. ábra.) 1894. Dreissensia minima LÖRENT. — LÖRENTHEY: Kurdi fauna. 77. lap. 1897. » » » — ANDRUSOV: Dreissensidae. P. 671 és Resumé. P. 89. 1900. » » » — ANDRUSOV: Dreissensidae. I. Supplement. P. 86. (Resumé. P. 126.) Taf. IV. (II.) Fig. 1—5. 1892-ben Zágrábban létem alkalmával szíves volt BRUSINA tanár a Kurdon gyűjtött 3 kis dreissensia-mmal teljesen egyező dreissensia-kat mutatni, melyeket
