A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
54 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 spinicrista példányaim mind fejletlen fiatal példányok, míg fejlett állapotban a Cong, triangidaris-hoz összetéveszthetésig hasonló. Miután Tabról sincs teljes fejlett példányom, csak ezek töredékei, a kurdi anyagban kezdettem a Cong, triangidaris néven ismert alakokat tanulmányozni. Ezekről kitűnt, hogy a tudomány mai állása szerint körvonalzott típusos Cong, tricmgularis-tói elkülönítendők, mivel a búbtól lefutó éles él tüskés, ha a tüskék hiányzanak is, a nyoma mindenhol megvan, a miből látni, hogy eredetileg mindegyiken megvan ; tehát valamennyi spinicrista. TELEGDI R OTH LAJOS főbányatanácsos úr szívességéből kaptam két agyagba zárt «.Cong, triangularis»-t Kurdról, melyek kiszabadítva az agyagból arról győztek meg, hogy fejlett Cong, spinicristá-'k és azonosak azokkal a triangularis típusú alakokkal, melyek az irodalomban újabban Szegzárdról mint Cong. Halavátsi szerepelnek. Szegzárdról ez alakokat 1893-ban én Cong, triangularis-nab vettem a következő megjegyzéssel: «Nagyszámú példányom a radmanestiekkel és kúpiakkal egyezik meg legjobban — noha azoknál nagyobb — amennyiben a növekedésnek időszakos megszakítása által oly sűrűn és erősen fejlődtek ki a növekedési vonalak, hogy ezáltal a kagyló héja, miként F UCHS mondja, sajátságos levelespikkelyes külsőt mutat. Ezen faj itt alakra nézve igen változatos, némelyik a croatica-hoz, másik ismét az ungula-caprae-hoz képez átmenetet. De nemcsak ezek között mutatható ki ezen új lelőhelyem kövületei alapján az átmenet, hanem még a triangularis és rhomboidea között is, amennyiben vannak triangularis példányaim, amelyeken elől már a második él is föllép s ennek fejlődése követhető néhány példányomon». Ebből a leírásból látni, hogy a szegzárdi triangularis példányaimat nem tartottam típusosaknak, annál kevésbbé, miután alakjok igen változó, de arra sem láttam elég indokot, hogy attól fajilag elkülönítsem. Azért, midőn BRUSINA a szegzárdi alakok egyrészét Cong. Halavátsi-nak nevezte el s jellegekül ezeket vette: 1. a Cong. Halavátsi nagyobb mint a triangularis, 2. nem olyan erősen superfötált és 3. az él mögött lévő «Kielfalte > nem ér a hátsó peremig; ezek alapján — miután ezek mind olyan jellegek, melyek sem a típusos triangularis-oknéA, sem a szegzárdi példányaimnál nem állandók — nem találtam indokoltnak a faji elkülönítést, amit ANDRusov-val, a dreissensidae-V monográfiájának szerzőjével levélben közöltem is. 1 Legfölebb a triangularis mutácziójának voltam hajlandó venni, miután magasabb szintből való, mint a típusos triangularis. Ujabb gazdagabb anyagnak a kipreparálása és tanulmányozása fontosabb különbségeket eredményezett, melyeket részben ANDRUSOV is fölemlít a dreissensidae-k monográfiájának I. Supplementjében a Cong. Halavátsi leírásánál. 2 Ugyanis főbb jellegei, melyek a típusos triangularis-X6\ megkülönböztetik : az erős, vastag fonalszerű él, mely a búbtól hátrafelé húzódik s igen közel fekszik az alsó peremhez. A hasi oldal (Ventralfeld) igen meredek s az él közelében barázdáitan homorú. Ezeken az ANöRusov-tól is említett jellegeken kívül fölemlíthetem még, hogy az erős fonalszerű élen tüskék vannak, melyek leginkább a búbrészen maradnak meg, míg a többi részen letörnek. E tüskéknek a nyoma azonban többnyire jól látható, pl. ANDRUSOV 2. ábráján is. Szóval ez újabb és gazdagabb anyagom alapján arról győződtem meg, hogy a kurdi példányok mind és a szegzárdiaknak egy része is, legalább a Cong. Halavátsi, nem más, mint fejlett (60 mm. hosszátmérőjű) 1 Foss. u. leb. Dreissensidae Eurasiens. I. Supplement. P. 121. 2 Ugyanott. P. 120.
