A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 15 ARAUCARIA-SZERÜ HISZTOLOGIAI SZERKEZETTEL BIRÓ FÁK. A Balatonkövesd és Almádi környékéről származó kövült fák, a recens Araucaria s a fosszilis Araucarites fajok fájával egyező szerkezettel bírnak, nemkülönben a Pécs melletti Kövágószőllős és Cserkút tájékáról származók is, -melyeknek több példánya a Földtani Intézet múzeumában van. Míg az előbbi két helyről származó kövületek környezetéből semminemű más növénymaradványnyal nem rendelkezünk, addig a pécsvidéki törzsek társaságában, levél- és tobozmaradványok is előfordulnak, a melyeket már HEER meghatározott volt, s a melyek példányait BÖCKH JÁNOS, földtani intézeti igazgató úr szíves volt számomra hozzáférhetőkké tenni. Ezek a kövületek képezték vizsgálati anyagomat, hogy azonban a kérdéses törzseket meghatározhassam és ezekkel kapcsolatosan a HEER által is megvizsgált (20), de részben csak felületesen meghatározott levél- és tobozmaradványokat is megfelelően tekintetbe vehessem, az ide vonatkozó irodalom adatainak gyökeres átkutatása vált szükségessé, a mi a kapcsolatos fosszilis növénymaradványok fajainak revíziójára is vezetett. A továbbiakban, az ide vonatkozó vizsgálataimból, első sorban is a fosszilis Arauca?-ia-szerií szerkezettel bíró fák revízióját ismertetem. Azt, hogy valamely fosszilis fa, Araucaria-szerű szerkezettel bír-e, könnyű eldöntenünk abból, hogy e fák tracheidáinak sugárirányú falain, a hosszcsiszolatokon, egy vagy több sorban elhelyezett, egymáshoz lapuló, udvaros gödörkék vannak, a melyek udvara ennek következtében alul és felül összenyomott, vagy pedig — több sor esetében — sokszögletes. Eme udvaros gödörkék száda hasítékos, keresztben álló, vagy elliptikus, sőt kerek is lehet. A bélsugarak 1—2—3 sejtnyi szélesek és magasságuk, az egy sejtnyi magasságtól kezdve a legkülönfélébb lehet, s emelkedhetik 40—50 sejtnyi magasságra is. A bélsugársejtek rendes, téglány alakú, parenchymás sejtek, a melyek oldalfalainak az egy tracheidával alkotott téglány alakú mezőjére, egy vagy több sorban álló, változó számú, 2—4—6 vagy több gödörke esik. Ezek a gödörkék az évgyűrű nagy részén egyformák, hasítékos vagy tojásdad szádú, felemás udvaros gödörkék, a melyek száda azonban az évgyűrűk külső határán, a szűkebb nyílású tracheidák táján, mindig hosszúkás vagy hasítékszerű. A tracheidák közé itt-ott csekély számmal parenchymás sejtek, ú. n. egyszerű gyantavezetékek is vegyülhetnek. A mily könnyű azonban az Araucaria-szerű szerkezetet, különösen a tömötten álló udvaros gödörkékből felismerni, éppen oly nehéz, sőt legnagyobbrészt lehetetlen, a fa szerkezete alapján egymástól a genusokat s fajokat megkülönböztetni. A fosszilis PycnophyllunP fajok fáját egymástól s a többi, ismeretlen lombo1 A Cordaites UNGER névvel szemben a Pycnopliyllum BRONGNIART elnevezést illeti meg a prioritás. Habár az előbbi név elterjedtebb, mégis az utóbbit használom, még pedig nem csupán a prioritás okából, hanem azért, mert a bevezetésben kifejtett alapelvek szerint, csakis körülbelül meghatározott fosszilis növény neve végződhetik ites-szel. A bizonytalanul meghatározott növények közül pedig a szóban levő nemet mindenesetre ki kell emelnünk. E mellett előfordulhatnak bizonytalanul meghatározható Pycnophyltum-hagmentumok is. Ezekre a Pycnophyllites elnevezés volna alkalmazandó.
