A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
16 4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 16 zatú, Araucaria-szerkezetü ama fosszilis fáktól, a melyek tracheidáin az udvaros gödörkék 3—4 sorban foglalnak helyet, éppen úgy nem tudjuk megkülönböztetni, mint a hogy az 1 — 3 sorban álló udvaros gödörkék által jellemzett többi Araucaria szerkezetű fosszilis fákat és a recens Araucaria és Dammara fajokat sem. Mindeme Araucaria szerkezetű fák között alig van különbség; csak nehezen tudunk itt-ott egy típust megkülönböztetni. Ennek daczára azonban az irodalomban több mint 70, különböző nevet viselő fosszilis Araucarites és Cordaites faj van leírva. Hogy milyen differencziálc alapján történt az egyes fajok felállítása, azt sok esetben lehetetlen megállapítani, mert a leírások hézagosak. Számos esetben csakis geologiai korbeli különbségre, vagy az elkövesedés módjára van a fajok megkülönböztetése alapítva. Igen gyakran pedig bizonytalan és diagnosztikai értékkel nem bíró jellegekre, mint pl. az egymás felett, egy bélsugárban helyet foglaló sejtek számára, az udvaros gödörkék átmérőjére, a tracheidák nagyságára, az évgyűrűk kifejlődésére stb. E sajátságok aprólékos módosulásának a fajok megkülönböztetéséhez való felhasználása, a recens fákon szerzett tapasztalatok szerint nem indokolt. A fosszilis Araucaria szerkezetű fák pedig nagyrészt ily sajátságok alapján választattak el. GÖPPERT (STENZEL) (17 ] :._ ] 8) a Coniferák tracheidáin, a megkülönböztetés czéljaira használható adatokat vél az udvaros gödörkék nagyságából meríthetni. Ez nagyjából kétségtelenül indokolt lehet, a mennyiben pl. a Pinusfajoknak átlag nagyobb udvaros gödörkéik vannak, mint az Araucariáknak. Hogy azonban az egyes nemek vagy csoportok határain belül, bizonyos kisebb, méretbeli különbségek, faji megkülönböztetésre jogosítanának, azt alig lehet elfogadni, mert hiszen a gödörkék átmérője ugyanazon a praeparatumon is változó; ezenkívül pedig a korral és a magassággal a tracheidák nagysága ugyanabban a törzsben is változik, s e szerint — valamint a sejtfal vastagsága szerint — változó az udvaros gödörkék nagysága is. Ennek következtében a GÖPPERT-STENZEL táblázatában (17 i r,), a gödörkék nagyságára vonatkozó számadatoknak diagnosztikai értéket alig tulajdonithatunk. Ezt az értéket ugyan a szerző is kétesnek mondja, s a kérdés eldöntését jövő vizsgálatok eredményétől teszi még függővé. Azok után azonban, a mit ez irányban úgy az egyes fosszilis példányokon, mint a recens növények fáján lehet tapasztalni, kétségtelen, hogy minden ez irányú fáradozás hiába való. Az, hogy egy tracheidán hány sorban foglalnak helyet a gödörkék, bír némi diagnosztikai értékkel, mert a Pycnophylluvi-fák tracheidáin a gödörkék 3—4, sőt 5-sorosak, az Araucarites név alatt összefoglalt fosszilis fák nagyrészén, valamint a recens Araucaria és Dammara fajok tracheidáin pedig csak 1—2-, ritkán 3-sorosak. Azonban ez sem biztos vezérfonal, mert 3—4-soros udvaros gödörkék egyes Araucarites-fajok tracheidáin is előfordulnak, s így a két csoport egymástól élesen nem választható el. Még kevésbbé alkalmas az udvaros gödörkék sorszáma arra, hogy annak segítségével aprólékosabb megkülönböztetéseket tegyünk, mert egy és ugyanazon növényfaj fájának egyes darabjain állhatnak a tracheidák gödörkéi majd egy, majd pedig két vagy három sorban. így tehát az, hogy egyik Araucarites fajon csak egy sorosak, a másikon pedig két- vagy itt-ott háromsoros udvaros gödörkék is előfordulnak, még nem elegendő ok a fajok különválasztására. És ha a gödörkék sorainak számát mégis felhasználjuk egyes típusok megkülönböztetésére, úgy az csak akkor lehet jogos, ha nagyobb törzsrészletek több csiszolatán azt tapasztaljuk,