A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 18 1. Recens növcnynem nevével csakis oly növénymaradványt szabadna jelölni, a mely minden kétséget kizárólag ahhoz sorozható és a melyről ez, az illető leírásban és rajzokban, a recens növények diagnózisaitól megkívánt részletekig indokolva van. 2. Az oly növénymaradvány, a melynek rendszertani hovátartozása, az illető részlet alárendelt diagnosztikai értéke következtében pontosan meg nem állapítható, de azt valamely recens vagy fosszilis nemhez hasonlóság vagy vonatkozás fűzi, az illető nem nevével volna jelölendő, «ites» rag hozzáfűzésével, és pedig — egyszerűség okából -—• tekintet nélkül arra, hogy levél, fa, szár, termés vagy virág képezi-e a meghatározás tárgyát. Fontos azonban az, hogy «ites» végződésű nevet is csak oly maradvány kapjon, amelynek sajátságai, a recens növények illető részletének beható leírásától megkívánt részletességgel meg vannak állapítva. így pl. az Acerites nevet nem szabadna úgy értelmeznünk, hogy ezt viselheti minden, Acer-levélhez hasonló körvonalú fosszilis levélfragmentum, hanem e név alkalmazhatását attól is függővé kell tenni, hogy az a fosszilis levél, legalább a lemez és a nyél alakja s az erezet tekintetében egészen tüzetesen legyen jellemezve. Vagy pedig egy Quercitesnek elnevezhető fosszilis farészlet alatt nem olyant értek, a melyről csak az évgyűrűs szerkezet, a vastag és vékony bélsugarak s az edények nagysága és topográfiái elrendeződése vannak ismertetve, hanem olyant, a melyről az edények perforácziója és falszerkezete, a bélsugársejtek alakja és gödörkézettsége, s általában az összes elemi alkotórészek finomabb szerkezete is meg van állapítva, és ezek alapján van kimutatva, hogy az valamely tölgy fája lehetett. Ezzel természetesen még mindig csak a rendszertani azonosság lehetősége van kimondva. A leírásnak ezenkívül pedig mindig tartalmaznia kellene azt is, hogy az egyes sajátságok könnyen felismerhetők voltak-e, vagy pedig azokat csak nehezen lehetett a homályos körvonalakból megállapítani. 3. Oly növénymaradványok, a melyek a recens flóra alakjaitól teljesen eltérőek és kihalt nemeket vagy családokat képviselnek, a milyenek különösen a régibb formácziókban, a paleozóiban és a mezozóiban nagy számmal fordulnak elő, tetszés szerinti nem-nevekkel láthatók el, ezek a nevek azonban «ites»-szel ne végződjenek. Ezekhez a genusokhoz és illetőleg fajaikhoz csatolhatók ezenkívül oly növénymaradványok is, a melyek egészen biztosan nem határozhatók ugyan meg, de előfordulásuk vagy más körülményeik arra mutatnak, hogy hozzájuk tartozhatnak. Az ilyenek az illető fosszilis genus nevét viselnék «ites» végződéssel. így pl. az Ullmannia Bronnii levelekhez (ha ugyanis ezt a genust és fajt az illető levelekhez fűzzük) volna csatolható az Ullmannites Bronnii (= Strobilites Bronnii SOLMS) nevű toboz. Vagy a Pycnophyllum Brandlingii fához, a vele azonos anatómiai szerkezetű olyan fa, a melynek esetleg előfordulási körülményei is Pycnophyllum-ra vallanak, a melynek azonban bélcsöve ismeretlen. Az ilyen fa Pycnophyllites Brandlingii névvel volna nevezendő. A fődolog azonban minden körülmények között az, hogy az illető «fajokat» képviselő részletek sajátságai oly részletességgel legyenek megállapítva, a milyent a recens növények leírásától megkívánunk. 4. A rosszul megtartott és ennek következtében biztosan fel nem ismerhető növénymaradványok ismertetése és különösen lerajzolása is bírhat értékkel, de ezek tudományos nem- és fajnévvel nem volnának elnevezendők. (A további meghatározásaimban az ilyeneket az előfordulási hely nevével és számokkal jelöltem.) 5. Csakis oly fajok volnának figyelembe veendők, a melyeknek termé-