A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 13 szethű rajza is ismertetve van. Ezeknek a «restaurált» rajzok közzétevése mellett sem szabadna soha elmaradniok. A balatoni fosszilis növényrészletek meghatározása közben, az itt elősorolt eljárás alkalmazását találtam kívánatosnak s azt hiszem, hogy ennek az eljárásnak következetes keresztülvitele a paleofitologia adatainak használhatóságát lényegesen emelné. Hogy minden eshetőségre ráillő tételek előre meg nem állapíthatók, azt felesleges kiemelnem; kétségtelen azonban az, hogy az elnevezésben, az egyes meghatározások értékének egyöntetűen való kifejezésre juttatása égetően kívánatos, és hogy a sajátságok megállapításában, leírásában és hű lerajzolásában lelkiismeretesebben kell eljárni, mint a hogy többnyire történni szokott. Ez volna a fődolog, s hogy ezenkívül a levelekre, a termésekre és a fákra vonatkozólag külön-külön viszonyok mértékadók, arra itt részletesen nem térhetek ki, s mindazokra a javaslatokra sem, a melyek egyes szerzők részéről már többször tétettek. Nem mulaszthatom el azonban, hogy ezek közül egygyel, a hármas elnevezés kérdésével röviden ne foglalkozzam. A hármas elnevezést — a mellett, hogy már több szerző alkalmazta — különösen NATHORST hozta ajánlatba (31 5 1, g! )) a fosszilis levelekre, s felhozza például, hogy a Japánban talált és az Accr trilobatum-\\oz igen közel álló, de azzal teljesen meg nem egyező fosszilis levelek Acer trilobatum japouicum-nAk volnának nevezendők, és éppen így viselhetné egy a nevezett fajtól hasonlóan igen kevéssé elütő, Izland szigetén talált faj az A. trilobatum islandicum elnevezést, vagy pedig a lelőhely neve helyett, a levél valamely más sajátságára alapított nevet. Bármennyire is egyetértek a NATHORST közleményének többi tételeivel, ebben nem osztom a véleményét, mert botanikai szempontokból — és erre kell súlyt helyeznünk — a név jogosultságát csakis rendszertani értékkel bíró morfologiai analógiák és differencziák indokolhatják. Vagy találunk olyan differencziákat a kérdéses levelek között, a melyet rendszertani értékűnek tartunk, vagy nem. Az első esetben azt más fajnév illeti meg, az utóbbiban pedig azt az A. trilobatum-hoz kell csatolni, és így a harmadik név mindkét esetben felesleges. Hogy a hasonlók egyesítése s a különbözők elválasztása megfelel-e a valóságnak, az más kérdés. A körülmények szerint számos esetben kényszerítve vagyunk a fosszilis növényfajokról, illetőleg e növényeknek egy faj neve alá foglalt töredékeiről feltételezni azt, hogy egész fajcsoportot képviselnek, a melyeknek egyes tagjait azonban, a rendelkezésünkre álló maradványokból — a botanika tételei szerint — megkülönböztetni nem vagyunk képesek. És megfordítva, sok esetben gyaníthatjuk, hogy különböző fajoknak leírt maradványok, egy fajhoz tartoznak. Mind a kettő tévedés, de ha azt kérdezzük, hogy melyik okoz nagyobb zavart, úgy a válasz csakis az lehet, hogy az utóbbi; mert a fajoknak tüzetesen meg nem indokolt szétforgácsolása, az áttekintést zavarja, a meghatározást nehezíti, sőt egészen illuzórikussá is teheti. A hármas elnevezés ezt a szétforgácsolást csak elősegítené. Tekintetbe kell azonban itt vennünk még egy másik szempontot is. A hármas elnevezés alkalmazása ugyanis csakis egymáshoz igen közel álló, de bizonyos ismert sajátságban egymástól különböző növényalakok elválasztása czéljából volna jogosult. Hogy azonban valamely növényfajon ily minucziozus megállapításokat tehessünk, ahhoz első sorban is annak intenzív morfologiai, sőt többnyire biologiai ismerete szükséges, a minek még a recens növényeken is, csak beható megfigyelések és monografikus feldolgozás alapján juthatunk birtokába. Erről pedig a fosszilis növény-
