A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 10 hogy hisztologiailag egymástól lényegcsen különböző, a szaporodási szerveikben pedig a rokonság bélyegeit magukon viselő növények között, mint a milyenek pl. a továbbiakban leirt Magnoliaceák egyes genusai, még okvetlenül közbeeső tagok is voltak, a melyek a fejlődési sorozatból eliminálódtak, eltűntek. A hisztologiai meghatározásainkban ebből a tételből indulva ki, még azt is fel kell tennünk, hogy a hisztologiai szerkezet összes tényezői sohasem változnak valamennyien meg. Hogy egy példát említsek, a vizí életmódra átalakult Ranunculaceák, bizonyos sajátságaikban, pl. a légcsatornák jelenlétében megegyeznek más vizi növényekkel, az edénynyalábjaik alkotásában s általában az elemi alkotórészek szerkezetében azonban, több közös vonás fűzi ezeket a terresztris életű rokonaikhoz. így tehát a hisztologiai szerkezet változása mellett is, bizonyos sajátságok, pl. az edények topográfiái elhelyezésének és számának változása mellett, azok falszerkezete, perforácziója stb. megmaradhatnak, és e sajátságok mégis nyújthatnak vezérfonalat a meghatározáshoz. Habár tényleg sok esetben tapasztaljuk is, hogy ily módon egyes hisztologiai sajátságok nagyobb rendszertani csoportok fajain állandóan megmaradnak, a hisztologiai alapon való meghatározás többnyire mégis legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Ez akadályok egyrészt onnan erednek, hogy a recens növények hisztologiai szerkezetét még kellően nem ismerjük, másrészt pedig onnan, hogy a fiziologiai és ökologiai viszonyoknak a hisztologiai szerkezetben való megnyilvánulása olyannyira uralkodó lehet, hogy ez elhomályosítja az öröklött sajátságok alaki jeleit. Az átmenetet képező alakok már hiányzanak, minek következtében a természetes rokonságban álló csoportok között a folytonosság, a mai flóra alakjain már nagyrészt teljesen meg van szakadozva. Ha az egész növény anatómiai szerkezetéből nem vagyunk képesek annak helyét a természetes rendszerben kijelölni, úgy még kevésbbé történhetik meg az a növénynek egy szervéből, a másodlagos fából. Ennek következtében, ha egy fosszilis famaradvány meghatározásáról van szó, úgy tisztában lehetünk azzal, hogy az a geologiai kormeghatározásnak szolgáltathat ugyan támpontokat, a botanikának azonban a legjobb esetben sem nyújthat egyebet, mint oly adatát egy ismeretlen növénynek, a mely csak akkor fog értékkel bírni, a mikor az egész növény ismeretessé lesz. Átkutathatjuk a földünkön élő fás növények genusait százával, hasonlóságra fogunk akadni itt is, ott is, de teljesen kielégítő eredményre alig jutunk, mert a legteljesebb hasonlóság felfedezése után sem fogjuk tudni, hogy vájjon eljutottunk-e a valónak megfelelő czélhoz, vagy pedig van még más ily hasonló faj is, a melyet figyelmen kívül hagytunk, vagy a melynek hisztologiai szerkezetét még egyáltalán nem ismerjük. Ez után pedig a végletekig kutatni nem lehet, mert ez már eleve is a meghatározásról való teljes lemondást jelentené, a mi a paleofitologiát mégis csak sok adattól megfosztaná. Miután a fosszilis növényrészek meghatározásának nehézségeit, a hibás meghatározások és hézagos leírások következményeit az eddigiekben röviden kifejteni igyekeztem, áttérek most arra, hogy a fosszilis növényrészek meghatározásában, elnevezésében s leírásában mily eljárás volna tehát kívánatos, különösen abból a czélból, hogy a paleofitologia adatai ne félrevezessék, hanem támogassák a botanikát és geologiát. Azok a körülmények, a melyek a paleofitologia adatainak megbízhatatlan voltát okozzák, főként két okra vezethetők vissza. Az egyik abban áll, hogy a fosszilis növényfajok többnyire izolált és rosszul megtartott fragmentumok meghatározásán