A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 9 a Pinus tarnocziensis-xő\ szóló dolgozatomban (42.), a Coniferákra vonatkozólag már nagyrészt kifejtettem. Kiegészíti ezt még az, a mit a továbbiakban a fosszilis Araucaria-szevkezoXix fák fajairól leírtam. A fosszilis kétszikű fák anatómiai meghatározásával, hasonlóan, só't még roszszabbul vagyunk, úgyannyira, hogy legkevésbbé sincs kizárva, hogy a leirt fosszilis kétszikű fák mindegyike más genusba és családba tartozik, mint a hová soroztatott. Ezenkívül azonban, és ez éppen a fó' baj, az egyes fajok rendesen csakis az edények számának, nagyságának és topográfiái elhelyezésének szem eló'tt tartása mellett vannak leírva s meghatározva; finomabb hisztologiai sajátságaik pedig, részben vagy egészen tekinteten kívül hagyattak, vagy nem voltak felismerhetők, minek következtében további összehasonlításra nem alkalmasak. A kétszikű növények fája, a rendszertani csoportosításra kétségen kívül kevésbbé alkalmas, mint a Coniferáké. Mig ugyanis az utóbbiak a gyantavezetékek, a tracheidák falvastagodásának módja és bélsugaraik alkotása alapján, bizonyos áttekinhető és rendszertani értékkel is biró csoportokba oszthatók, addig a kétszikűek fája, az elemi alkotórészek változatosabb alkotása és bonyolult topográfiái elhelyezése következtében, áttekinthető és a természetes rendszer csoportjaival is összeeső nagyobb csoportok alkotására, a mi a meghatározás főeszköze volna, nem alkalmas. Ennek következtében a kétszikű fák meghatározása, számtalan, apróbb rendszertani csoport között való bizonytalan keresgélésben kell álljon. Ezzel szemben azonban megvan a kétszikűek fáján az az előny, hogy a bonyolultabb szerkezet sokkal több sajátságot nyújt a fajok, vagy rokon fajcsoportok meghatározásához és fixirozásához, minta Coniferáké, amelyek egyszerű szerkezete néha igen kiterjedt rendszertani komplexumok fajain úgyszólván teljesen ugyanaz marad. A fenti körülmény a fosszilis kétszikű fákat úgy botanikai, mint stratigrafiai szempontokból értékesekké teszi, csak legyenek úgy leírva, a mint azt egy recens fa anatómiai leírásától megkívánjuk. Hogy milyen rendszertani értéket tulajdonítsunk a növények egyes részei hisztologiai szerkezetének, azt itt behatóan fejtegetnem messze vezetne. Röviden azonban rá akarok térni erre a kérdésre is, mert a fosszilis növényfragmentumok meghatározására igen sok esetben nincs más módszerünk, mint a hisztologiai, és a paleofitologia számos növénymaradvány meghatározásában, jellemzésében, kezdettől fogva tért engedett a leíró növényhisztologiának. A növények hisztologiai sajátságai éppen oly híven öröklődnek ivadékrólivadékra, mint a külső morfologiai sajátságok s így a természetes rokonság a hisztologiai szerkezetben is kifejezést nyer. A növények összehasonlító hisztologiája azonban arra is tanít, hogy a külső morfologiai sajátságok és különösen a természetes rendszer főalapját tevő szaporodási szervek változásának, a recens flórán tapasztalható forduló pontjai, a hisztologiai szerkezet változásaival gyakran nem esnek össze. A növény belszerkezete, a fiziologiai körülmények és az ökologiai viszonyok hatásai alatt, a szaporodási szervektől többé-kevésbbé függetlenül változik, és így a rendszerben egymáshoz közel eső növényfajok hisztologiai szerkezete elütő és ugyanazon fiziologiai s ökologiai hatások alatt keletkezett, de a rendszerben egymástól távol álló növényfajok hisztologiai szerkezete hasonló lehet. Hogy a recens növénycsaládok fajain tapasztalható hisztologiai ugrások nem egyszerre keletkeztek, hanem fokozatosan, azt jogosan feltehetjük, és ezen az alapon azt is lehet következtetni,