A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 7 pedig beható vizsgálatok alapján, mert egy felületes revízió éppen oly káros lehet, mint maga a felületes meghatározás. A paleofitologia adatainak kritikájával részletesen foglalkozott még számos botanikus. így a levelek meghatározásának kérdésével különösen NATHORST (31), a fosszilis fák egy részével pedig KRAUS (23, 24, 25.), SCHWEINFURTH (Ztschr. d. deutsch, geol. Ges. XXXIV, pag. 139), GÜRICH (51), valamint e dolgozat szerzője is (42), és a mint már említettem, a fosszilis növénycsoportok egy tekintélyes részének leírását kritikai megjegyzésekkel kiséri SCHENK a paleofitologiájában. Mind a mellett nagyrészt ma is a régi módon folynak a meghatározások, ma is mindent meghatároznak és tudományos névvel látnak el a szerzők, akár alkalmas az illető fosszilis növényrészlet a meghatározásra, akár nem ; és a paleofitologia irodalmában kézről kézre adatnak e fajok, akár meg vannak állapítva a kérdéses növénymaradvány sajátságai botanikailag elfogadható módon, akár nem. Az egyes helyi flórák fajai nagy számmal enumeráltatnak, a nélkül, hogy az egyes fajok nevében kifejezésre juttatott rendszertani kijelentésnek a kellő alapja megvolna; mint a hogy pl. legújabban PAx-nak «A gánóczi kövült növényzet» czímű dolgozatából is látom, a melyben a szerző, egyebek mellett, egy rosszul megtartott, 2 cm. (!) vastag szárképletből, a melynek aerenchymás szerkezete van, apodiktikusan Nymphaea Lotus-t határozott meg, még pedig azon az alapon, hogy a spikuláris-sejtek abból hiányzanak. A spikuláris sejtek azonban más Nymphaeák virágkocsányának keresztmetszetéről is hiányoznak, és a közölt adatok alapján legfeljebb azt lett volna szabad a kérdéses kövületről leírni, hogy talán valamely Nymphaea virágkocsánya lehetett. A pontos faji meghatározás lehetősége, a leírás adatai alapján (32 3 4 ) teljesen ki van zárva. Ily meghatározások a paleofitologiában nem ritkák és éppen azért ott talán nem veszedelmesek; mihelyt azonban ezek az adatok a botanika s geologia fundamentális tételeinek megállapításához is felhasználtatnak, nyilvánvaló, hogy igen súlyos tévedésekre vezethetnek. Következménye a bizonytalan meghatározásoknak az a végtelen zavar, a mely a paleofitologia adatai között uralkodik. A leveleknek ugyanazon családban, sőt ugyanazon a fajon és példányon tapasztalható változása következtében, kétségtelenül számos oly növényfaj van különbözőnek meghatározva, a mely egy fajhoz is tartozhatik. Es viszont egymástól a természetes rendszerben távol álló fajok leveleinek véletlen hasonlósága következtében, számos oly fragmentum soroztatik egy és ugyanahhoz a fosszilis növényfajhoz, a melyek különböző fajokhoz s családokhoz is tartozhatnak. A szokásos eljárás mellett pl. az Acer cinerascens változó levélalakjaiból 8—10 faj is készülhet, a Vitts, Acer, Viburnum opuhis, Spiraea opulifolia és talán a Rib es hasonló levelei pedig, rossz megtartottság esetében, mind az «Acerites»-ek közé kerülhetnek. Ezek a viszonyok mind jól ismeretesek, s ez okból nem is áll szándékomban ezekkel itt részletesebben foglalkozni, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a paleofitologia adatainak kétes és sók esetben hibás volta, ez adatoknak a további meghatározásokhoz való felhasználását, valamint fejlődéstani, növénygeografiai és geologiai következtetésekhez való igénybevételét nagyon megnehezítik. Ha pedig a nehézségeken, illetőleg a sejtett, sőt esetleg fel is ismert hibákon egyszerűen túltéve magunkat, minden tudományos névvel ellátott fosszilis növényfajt meghatározottnak fogadunk el, úgy a jelzett következtetések által nagyon félrevezető valótlanságokat olthatunk be a tudományba.
