A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
47 tette N. subtruncatus néven. Ezt a felfogást helyeselhetjük annál is inkább, mivel a két alak könnyen megkülönböztethető. Bakonyi előfordulása a szentgáli Tűzköveshegy mangános középső liász rétegeihez van kötve s ez az előfordulás mint második csatlakozik francziaországi előjöveteléhez. TAGLIARINI 1 N. erycinus néven írt le egy alakot, a mely nagyon közel áll a szóbanforgó fajhoz. Ezt a hasonlóságot TAGLIARINI is felismerte s szövegében említi példányának D'ORBIGNY «/V. truncatus»-ahoz való viszonyát. Szerinte a N. erycinus eltér D'ORBIGNY fajától kisebb alakjában az oldalak és a köldökrész más kifejlődésében kamraválasztófalak erősebb ívében s a héjdiszben. Ezekből a különbségekből a nagyság és a héjdísz elesnek, egyrészt mert a méretek itt faji jellegek gyanánt nem szerepelhetnek, másrészt, mivel a héjdísz D'ORBIGNY alakjánál is fellelhető s különben is TAGLIARINI részletes leírása a héjdíszről semmi különösebb faji jelleget nem szolgáltathat. A megmaradó csekély eltérések semmiesetre sem elegendők arra, hogy a N. erycinus TAGL. D'ORBIGNY fajával szemben önálló faj gyanánt megállhasson. A bakonyi példány ugyanis nagyságban is egyezik TAGLIARINI alakjaival, a melyek méreteikben is azonosak velük, csak magasságban van csekély eltérés. Flzen az alapon tehát a N. erycinus TAGL. csak varietás gyanánt fogható fel. Nautilus tricarinatus VAD. csoportja. Nautilus tricarinatus nov. sp. I. tábla, 7., 8. ábra. A 91 mm. M 46% K 13% R 61% Sz 60%? 2 Az egymásra következő kanyarulatok magasságainak viszonya: 35%. Az egymásra következő kanyarulatok szélességeinek viszonya: 37%. Az ide tartozó alak kanyarulatai magas trapezalakúak; legnagyobb szélességük a köldökperemnél van, innen folytonosan keskenyedik a kanyarulat a külső oldal felé. A köldöknél (SzJ, a szifónál (Sz 2) és a külső oldalnál (Sz 3) mért szélességek viszonya a következő: Sz x : Sz 2 : Sz 3 = 10 : 9 : 5. Vagyis a köldöktől a középig a kanyarulatok kis mértékben keskenyednek, innen azonban a keskenyedés fokozottabb s a külső oldalon a szélesség éppen fele a köldöknél mért szélességnek. Ennek megfelelőleg az oldalak kissé domborúak, a külső oldal pedig gyengén ívelt. Eőjellege ennek a fajnak, hogy a külső oldalak peremén egy-egy kiemelkedő él, illetve taraj észlelhető a héjon. A kőbélen ennek a tarajnak csak gyenge tompa kiemelkedés felel meg. A külső oldal peremét szegélyező tarajokon kívül ugyan1 L. c. p. 16. tar. IV. Fig. 5. V. Fig. 2—5. 2 A legnagyobb szélességnél mérve.
