A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
48 A déli Ba kony jura rétegei. csak a külső oldal középvonalában még egy gyenge taraj vonul végig, a mely viszont kőbélen határozottan észlelhető, míg a héjon nem látható. 1 A köldök mély; a köldökfal közvetlenül a köldöknél meredek, majd kifelé szögben törik s kissé ferdén hajlik; köldökperem kevéssé lekerekített. A kamraválasztófalak egyszerű lefutásúak, a köldökfalon sugaras iranyúak, majd az egész oldalra terjedő ívben haladnak a külső peremig, a hol egyenesen mennek át a túlsó oldalra. Szifó a kanyarulatok alsó harmadán van; vastagsága 59 mm. magasság mellett 3*5 mm. A mennyire kivehető, a héj egészen sima. A belső kanyarulatok alakja némileg eltér a későbbi kanyarulatokéitól. Eltekintveattól,hogy a legnagyobb szélesség a belső kanyarulatoknál viszonylag valamivel kisebb, ezek a kanyarulatok jóval kerekebbek, mint a későbbiek. A külső perem itt egészen lekerekített, a tarajnak nyomai itt még nem mutatkoznak, ellenben a középvonalban végigvonuló gyenge taraj már körülbelül 15 mm. átmérőnél világosan észlelhető. A külső oldal peremén fellépő taraj nyomai a kőbélen csak mintegy 60 mm átmérő mellett látható Az itt tárgyalt jellegeket szem előtt tartva, ennek az alaknak analógját hiába keressük a hasonló korú fajok között. A kanyarulatok alakjában a külső perem tarajának jelenlétében és általános habitusban hasonlít példányunk a középső doggerből leírt N. giganteus D'ORB.-ra. 2 Ennek a kanyarulatalakja is trapéz ugyan, csakhogy az oldalak nem domborúak, mint példányunknál, hanem laposak, a külső oldal taraja kiemelkedőbb, a harmadik taraj hiányzik. Köldökbőségben és héjdíszben egyezik példányunk D'ORBIGNY fajával, de már a kamraválasztófal a N. giganteus D'ÜRB.-nál a külső oldal előrehajló nyergében eltér tőle. Hasonló típusú alak még a N. biangulatus D'ORB. 3 (non. Sow.), a melynél a külső oldal peremén fellépő élek nem erősebbek példányunkénál, ellenben szűk köldöke, keskenyebb kanyarulatalakja, főként pedig komplikáltabb kamravarrata élesen elkülönítik példányunktól. A N. tricarinatus jellegzetes alakja kizárja azt, hogy ez az alak a nautilusok TAGLIARINI és P RINZ által megállapított alaksorok valamelyikébe behelyezhető volna. Ez az alak külön típust képvisel: a tarajjal díszített nautilusok típusát. Ebbe a csoportba a típuson kívül más alakot egészen biztosan sorolni nem lehet. A N. tricarinatuskoz legközelebb álló N. giganteus D'ORB. csak fentartással sorolható ide. Kétségtelen, hogy ez az alak a N. tricarinatus-sa\ rokonságban áll, még pedig olyanformán, hogy a N. tricarinatus talán elődje a N. giganteus D'ORB.-nak vagy pedig mindkettő közös fejlődési góczpontra vezetendő vissza. Utóbbi mellett szól az a körülmény, hogy a belső kanyarulatok mindkét fajnál lekerekítettek, az élek csak a későbbi kanyarulatokon lépnek fel. Vagyis ez a jelleg csak később szerzett tulajdonsága ezeknek a fajoknak, a melyek tehát ilyen trapezalakú, de lekerekített alakra vezetendők vissza. A legközelebbi ilyen alak a N. truncatus Sow., a mely 1 Megjegyzendő, hogy a héjas felület a bevonó mangános kéreg miatt egészen jól nem vizsgálható. 2 D'ORBIGNY. 1. c. p. 163. pl. 36. 39. Fig. 1—3. FOORD. (1. c. p. 236.) a N. giganteus D'ORB.-t a N. hexagonus Sow.-hez sorolja, bár megjegyzi, hogy az originális nélkül ezt nehéz eldönteni. Az ábrák alapján a két alak erősen eltér egymástól s mivel a N. hexagonus Sow. leírásánál a külső oldal szélein vonuló élek, illetve tarajok sehol említve nincsenek, míg D'ORBIGNY leírásában kifejezetten benne vannak («. . . carénés aux parties latérales du dos ...»). Ezért helyesebb a N. giganteus D'ORB.-t a N. hexagonus Sow.-tói elkülöníteni. 3 D'ORBIYNY : 1. c. p. 160. pl. 34.
