A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
44 A déli Ba kony jura rétegei. Nautilus inornatus D'ORB. var. tenuis nov. var. I. tábla, 1., 2. ábra. Átmérő Köldökbőség Magasság a kanyarulatig . Magasság a köldökig . Szélesség iv. i ^ /( ) = M. 44°/,, 41% R. 56% = Sz. 59 % 22°/( Kanyarulatok alakja lekerekített trapéz, a szélesség nagyobb a magasságnál. Legnagyobb szélesség a kanyarulatok alsó negyedére esik, innen keskenyednek kissé olyanformán, hogy a külső oldal felé eső részen a szélesség mintegy egy harmadával csökken. Példányunkon 66 mm. átmérőnél a kanyarulatok legnagyobb szélessége (Sz x) 38 mm., a külső oldalon pedig (Sz 2) 25 mm.; 35 mm. átmérőnél Sz t = 20 mm.; Sz 2 = 8 mm. Vagyis megközelítőleg Sz x : Sz 2 = 25 : 1. Az oldalak gyengén domborúak, a külső oldal felé, valamint a köldökperemen lekerekítettek. Külső oldal lapos. A köldök mély, meredek falú. Kamraválasztófalak lefutása egyszerű; a köldöktől kiindulva hátrafelé halad s az oldalak külső harmadáig tartó ívet képezve halad át a külső oldalra. A szifó a kanyarulat alsó harmadára esik. Héjból csak igen kicsiny töredék látszik, a melyen csak növekedési vonalak észlelhetők. A szóbanforgó alak legközelebbi vonatkozásban áll a N. inornatus D'ORB.-vei. A köldökbőség s a kanyarulatok magassági adatai teljesen egyeznek. 1 A kanyarulatok alakjában van kis eltérés annyiban, hogy példányunknál ezek jobban lekerekítettek s az oldalak sem olyan laposak, hanem kissé domborúbbak, ezenkívül a kanyarulatok valamivel keskenyebbek. D'ORBIGNY ábrája szerint különbség volna még abban is, hogy a kanyarulatok kifelé keskenyednek, a szöveg értelmében azonban ez a N. inornatus-nál is megvan («grand diamétre est au pourtour de l'ombilic»), úgy hogy itt a leírást kell alapul vennünk. Példányunknál a szifó mélyebben fekszik, mint D'ORBIGNY fajánál, továbbá a kamraválasztófalak az oldali részen nem olyan erősen íveltek. Ezek az eltérések azonban csakis részletes összehasonlítás alkalmával tűnnek ki s faji elkülönítő jellegek gyanánt nem vehetők, viszont azonban varietás elkülönítését kellőleg megokolják. Ezért bakonyi példányunkat a N. inornatus D'ORB. varietása gyanánt tekintjük. A bakonyi varietás emlékeztet még a N. truncatus Sow.-re is. Ettől a fajtól csak jóval tágabb köldöke és alacsonyabb szifója különbözteti meg. A többi jellegek annyira egyezők, hogy önkéntelenül is a N. truncatus Sow. és N. inornatus D'ORB. között levő rokonságra kell gondolnunk. A bakonyi varietás közelebb áll SOWERBY fajához, mint D'ORBIGNY típusa, bár utóbbinak leírásával D'ORBIGNY is utal a N. truncatus Sow.-vei való hasonlatosságra. A szifó fekvése az a jelleg, a melyben a varietás közelebb áll a N. truncatus Sow.-hez, melynek szifója középponton alul van («situated below the centre»). 2 Többi jellegében is közelebb áll a varietás a N. truncatus Sow.-hoz, mint a N. inornatus D'ORB.-hez s mint D'ORBIGNY típusa 1 D'ORBIGNY adatainál a magasság a köldöktől van mérve, a mi megfelel példányunknál 7?-nek. 2 FOOKD, 1. c. p. 198.
