A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
45 A déli Ba kony jura rétegei. SOWERBY fajához. így a kamraválasztófalak gyengébb íveltségében s talán kanyarulatalak lekerekítettségében is. A tág köldök azonban eléggé megokolja a bakonyi példánynak D'ORBIGNY fajához való kapcsolását. PRINZ 1 a N. inornatus D'ORB.-t a N. clausus D'ORB. csoportjába helyezi nyilván erősen ívelt kamravarrata alapján. Valóságban azonban ez az alak, valamint a varietás is még helyet foglalhat a N. intermedins Sow. csoportjában, annál is inkább, mert az egyes csoportok alakjai között sokkal elmosódottabb határ van, mint például az ammonitesek hasonló csoportjai között. Ebben az esetben a N. inornatus D'ORB. és varitása olyan alakok, a melyek a N. intermedins Sow. csoportnak a N. truncatus Sow. és N. clausus D'ORB. csoport alakjaival való szerves kapcsolatát igazolja. Egy elég jól megtartott példányunk van a szentgáli Tüzköveshegy középső liászrétegeiből. Nautilus semistriatus D'ORB. csoportja ( PRINZ) N. truncatus Sow. sp. (TAGLIARINI). Nautilus baconicus nov. sp. I. tábla, 3., 4. ábra. A: . . . 50 mm. M: . . . 47% K: . . . 10% R: . . . . 60% Sz: 52% Szűk köldökű alak magas kanyarulatokkal. A kanyarulatok alakja parabola, mindenütt egyenlő széles, a kükső oldal felé gyengén keskenyedő. Az oldalak gyengén domborúak, a külső oldal egészen lekerekített. A köldökperem lekerekített, meredek falú kanyarulatok mintegy háromnegyed részben fedik egymást. A kamraválasztófalak a köldöktől hátrairányulva kiindulnak s az egész oldalra kiterjedő ívben haladnak át a külső oldalra. A szifó magasan, körülbelül a kanyarulat felső harmadán van, vastagsága 21 mm., magas kanyarulatnál (A = 54 mm) 2 mm. Héj ismeretlen. Az itt leírt alak első tekintetre a N. arai is D UM .-re emlékeztet; 2 utóbbi azonban tágabb köldökű, kanyarulatai jóval keskenyebbek (38%)> szifója középponti. Közelebbi vonatkozásban áll a szóbanforgó bakonyi példány a N. semistriatus D'ORB.-vei, 3 a melylyel köldökbőségben egyezik is, a kanyarulatok alakjában és a szifó elhelyezésében azonban elég lényeges eltérések vannak. A N. semistriatus kanyarulatai ugyanis kissé alacsonyabbak (R = 56°/ 0), keskenyebbek, domborúbb oldalúak, a külső oldalon laposak (*. . . peu aplatis sur le dos . . .»), ezenkívül szifója közel középponti («. . . ä peu-prés central»). Ezzel szemben a N. baconicus gyengébben domború oldalai egyenletesen haladnak át a külső oldalra, a mely szintén domború, a kanyarulat tehát parabolaszerű s a szifó jóval magasabban fekszik. Hasonló magas kanyarulatú alak a liászban nincsen az említetteken kívül, azért a N. baconicus helyét a N. semistriatus D'ORB. és N. araris D UM . körében 1 L. c. p. 207. 2 DUMORTIER, Bassin d. Rhőne P. III. p. 56. Pl. VI., VII. 3 D'ORBIGNY , Pal. frang. Terr, jurass. p. 149. PI. 26.
