A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
9 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. Az új faj oldalnézetben szembetűnően hasonlít a Tr. (Anolcitesj Laczkói DIEN. fajhoz, a mire engemet ARTHABER GUSZTÁV figyelmeztetett. E kettőnek háta nem nagyon különböző; a Tr. Cholnokyi bütykei ugyan nagyok és világosan váltakoznak, míg a Jr. Laczkói gyengébb külső bordavégei alig vastagodtak meg. De a díszítés még sem mutat mélyreható különbségeket. Sokkal jelentősebbek a varrat különbségei. A régebbi alak ceratites-jellegű varratokat (a Robustites csoportjából) mutat, azaz kerek nyergeket és csak két fiók-csipkét. A Tr. Laczkói ellenben rovátkás nyergeket visel és előrehaladottabb fejlődési állapotnak felel meg. A különbségek mégis olyanok, hogy az egyik fajt minden kényszer nélkül a másik faj közvetlen ivadékának tekinthetjük. Termőhelye : Mindössze két példányt vizsgáltam meg, a melyek a Felső-Örs mellett levő Forráshegy sárgás, itt-ott zöldes szinü kovás meszéből kerültek napfényre Veszprém és a Balaton-tava között. A darabok a Magyar Királyi Földtani Intézet tulajdonában vannak, épp úgy, mint a következőkben leírandó legtöbb példány is. Az ismétléseket elkerülendő, alább csak azon példányok hollétét említem föl, a melyek más intézetben vannak. BALATONITES. Balatonites margaritatns n sp. II. tábla, 3 a, b ábrák. A szóbanforgó faj, nem úgy mint a raibli-tufa és a marmolata-mész 1 alakjai, nem valamely kicsiny, hitvány maradványa a kagylómészbeli balatonites-nek, hanem magasabb fejlődési fokozatnak felel meg, sőt egy határozott faj továbbfejlődését és elkülönülését tárja elénk. A lakókamra és egy fél belső kanyarulat töredéke, jól megmaradt felületén többféle hasonlóságot mutat a Balatonites egregius ARTH , fajhoz (a mennyiben a kanyarulatoknak formája és a bordák köze hasonlók), a Balatonites Ottonis mut. Beyricki FRECH 2 és végül a Balat. gemmatus MOJS., Balat. Zitteli MOJS. és Balat. transfuga ARTH . 3 fajokhoz. Fajunkon és a Balatonites transfugd-n az oldalak egészben nyolcz bütyökspiralist viselnek, de a reifiingi fajon a bordák füzérszerűek és szűken állanak, a Bal. margaritatus-ow erősen fejlettek, mint a többi, előbb nevezett fajokon. Ha a kagylómészbeli balatonitesek formákban gazdag fejlődésén végig tekintünk, alig van kétség abban, hogy az új faj az ugyanazon területen előjövő, régibb Bal. balatonicus továbbfejlődése. 4 A héj alakja és külső oldala ugyanaz, mint a 1 Mojsisovics: Cephalop. Mediterr. Trias, 6. tábla, 5. ábra; SALOMON : Palaeontogr. 42. köt., 6. tábla, 8—12. ábrák. Az utóbb nevezett alakok semmiesetre sem típusos batatonitesek, hanem inkább a hungarites ek-hez hasonlítanak. Különösen a Balatoiiites Rothpletzi (11. és 12. ábrák) mutat sok hasonlóságot a boszniai Huzigarites rusticus HAU . fajhoz. 2 Lethaea geognostica, Triász, 1. tábla, 3. ábra. — A tüskék jellege hasonló; de a legerősebb oldalsó tüskék a német kagylómészbeli alakon az oldalfelület felső harmadában, míg a magyar (majdnem hasonkorú) alakon ennek alsó harmadán állanak. 3 Cephalopodenfauna der Reiflinger Kalke, I. köt., 7. tábla, 1., 2. ábrák, 70. old. 4 MOJSISOVICS: Ceph. Mediterr. Trias, 6. tábla, 2—6. ábra, 78. old.
