A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei

77 A déli Ba kony jura rétegei. Harpoceras (Lioceras) boscense REYN sp var. tenuis nov. var. 1893. Harpoceras boscense (non. REYN.) GEYER

: Mittellias. Cephalop. p. 1. Taf. I. Fig. 3. GEYER a típushoz sorolt egy szűkebb köldökű alakot, keskenyebb, lekerekítettebb kanyarulatkeresztmetszettel. Ilyen alakok az úrkúti anyagban is vannak s a kanyarulatok alakjában mutatkozó eltérés alapján a típustól elkülöníthetők, bár a GEYER említette átmenetek megvannak itt is. A kanyarulatalak keskenyebb és kerekítettebb voltán kívül a varietás semmiben sem különbözik a típustól, bordázata és méretbeli viszonyai ugyanazok. A típus és varietás között levő átmeneti alak gyanánt tekinthető GEYER I. táblájának 1. ábrája, a melynek finomabb, sűrűbb bordázata a H. pectinatum MGH. sp.-re emlékeztet. A H. boscense REYN sp. var. tenuis-hez csatlakozik az a magas, keskeny kanyarulatú, tágköldökű alak, a melyet PRINZ, REYNÉS típusához sorolt.

1 Ez az alak az említett jellegek alapján sem a típussal, sem varietásunkkal nem azonosítható, hanem talán külön varietást képvisel. 30. ábra. H. boscense REYN sp. var. tenuis kanyarulatalakja. (Term, nagys. Harpoceras (Lioceras) pectinatum MGH. 1881. Harpoceras pectinatum MENEGHINI : Foss. d. Medolo. p. 6. pl. I. Fig. 1—3. 1893. » boscense (non REYN.) GEYER : Mittellias. Cephalop. p. 1. Taf. I. Fig. 6. 1900. Hildoceras ? pectinatum MGH. — BETTONI : Foss. domer. p. 63. Tav. VI. Fig. 2. tav. VIII. Fig. 6. 1905. » » » — FUCINI : Cefalop. liass. d. Mte. d. Cet. P. VII. p. 105. tav. IV. Fig. 12. A: 53mm. 43mm. 51mm K : 32 % 35 % 33% M:40% 36% 37 •/„ Sz: 24% - 22% GEYER ezt a fajt is a H. boscense REYN

. sp.-hez sorolta. Már BETTONI utalt arra,*

2 hogy ez a két alak nem azonosítható, mivel a H. pectinatum MGH szűkebb köldökű alak egészen más kanyarulatalakkal. MENEGHINI típusán finomabb, sűrűbb bordázat van, mint REYNÉS faján, csakhogy a bordázatban ennél a fajnál is olyan ingadozások vannak, mint a milyeneket GEYER a H. boscense REYN. sp.-nél felemlített. HAUG említi,

3 hogy a H. pectinatum MGH. szorosan csatlakozik a H. boscense REYN. sp. MENEGHINI-nél megkülönböztetett harmadik varietásához (Foss. d. Medolo II. tábla 18. ábra). Utóbbi varietás nem tartozhatik a H. boscense REYN. sp.-hez, hanem szűkebb köldöke és kanyarulatalakja alapján a H. pectinatum MGH.-vel azonosítható vagy legföljebb ennek varietása gyanánt tekinthető. A szóbanforgó alak és a H. boscense REYN. sp. var. tenuis a H. boscense REYN. sp és H. pectinatum MGH. típusokat kötik össze. 1 PRINZ : Az ÉK-i Bakony . . . p. 99. 2 Foss. domeriani. p. 64. 3 Monogr. d. Gatt. Harpoc. p. 626.