A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
78 A déli Ba kony jura rétegei. Harpoceras (Hildoceras) Lavianum MGH. 1900. Hildoceras Lavianum MGH. — FUCINI : Amm. d. Lias m. d. App. centr p. 52. Tav. 11. Fig. 6. 7. 1905. Hildoceras Lavianum MGII. — FUCINI : Cefalop. liass. d. Mte. d. Cetona P. VII. p. 266. Tav. III. Fig. 2. 5. 9. A: 60mm. M: 33% K : 40 % Sz: 22 % Egy típusos példányunk van ebből a jól felismerhető alakból. A kanyarulatok négyszöges alakja s különösen az erősen hátrafelé irányuló bordák kétségtelenül igazolják a faj azonosítását, bár példányunk köldökbősége nagyobb, mint a melyet FUCINI a faj típusa gyanánt közöl. Ez a köldökbőség FUCINI «coniungens» varietására utal, de a kanyarulatalak és kamravarrat határozottan a típuséi. Hildoceras cfr. volubile Fuc. 1905. Hildoceras volubile FUCINI : Cefalop. liass. d. Mte. d. Cetona. P. IV. p. 291. Tav. XXI. Fig. 1-3. Egy úrkűti töredéket sorolunk ide, a melynek jól fejlett taraja, sűrű vékony bordái leginkább erre a fajra utalnak. Hildoceras evolutum nov. sp. II. tábla, 8. ábra. A: 69 mm. M: 30% K: 51% Sz: 21 % (bordákkal együtt 24%). Egy csak kissé hiányos, jellegeiben jól tanulmányozható példányunk van ebből a tágköldökű alakból Úrkútról. A kanyarulatok alakja négyszög, a magasság csak 1 mm.-el haladja meg a szélességet (bordákkal mérve). Az oldalak laposak úgy a külső oldal felé, mint a köldökperemen lekerekítettek. A bordák a köldökperemen levő bütykökből kiindulva, egyenes irányban haladnak a külső oldal felé, a melynek peremén előrehajolva szűnnek meg még a tarajt kisérő árok előtt. Számuk egy kanyarulaton mintegy 42. A taraj jól fejlett, éles, két mély kisérő árok szegélyezi, a melyek fölé azonban a taraj nem emelkedik. Kamravarrat nem látható eléggé. Az említett jellegek kétségtelenül megállapítják ennek az alaknak hildoceras voltát. Feltűnő jellege alakunknak a nagy köldökbőség, a melyhez hasonlót a vele egykorú alakok között nem találtam. A felső-liászkorú alakok között is csak a H. Lilli H AU . sp. 1 állítható melléje ebből a szempontból. Ez a faj méreteiben teljes megegyezést mutat példányunkkal, kanyarulatalakja is hasonló; a magasság példányunknál nagyobb. A főkülönbség azonban a bordák fellépésében és különösen a taraj kifejlődésében 31. ábra. Hildoceras evolutum kanyarulatalakja. (Term, nagyság fele.) 1 Cepb. Lias d. NO. Alpen p. 40. t. VIII. Fig. 1—3
