A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
I 64 A déli Bakony jurarétegei. A kőbélen széles, mély barázdák vannak, amelyek sugár irányában csaknem egyenesen haladnak a külső oldal felé, ahol sekélyen átmennek a túlsó oldalra. Példányunk kamrázott részén van három ilyen barázda, a negyedik a lakókamra határára esik. A lakókamrán megváltozik a díszítés olyanformán, hogy a mély barázdák a lakókamra elülső két harmadán igen sűrűen következnek egymásra, úgy hogy a közöttük levő részek keskeny, jól kiemelkedő bordák gyanánt tűnnek fel. A lakókamrából meglevő félkanyarulatnyi részen összesen 12 ilyen barázda látható, de ezek csak a külső harmadon állanak sűrűen, míg az első harmadra csak két barázda esik. A héj vékony, rendkívül finoman csíkozott. 1 A kamravarrat hét oldallobusból áll. Az első oldali lobus közel szimmetrikus egy harmadával mélyebb a szifolobusnál. Az első oldali nyereg kétlevelű, a második háromlevelű. P RINZ a Ph. Sems ey i-t a Ph. supraliasicum P OMP. 2 és Ph. Pompeckj HuG.-al 3 hasonlítja össze, mint olyan alakokkal, a melyek hasonló széles befűződéseik révén egyezőséget mutatnak a szóbanforgó bakonyi fajjal. Ezek közül az utóbbi a befűződéseken kívül semmi hasonlóságot nem mutat példányunkkal, mert zárt köldökű alak s a lakókamrán a befűződések elhelyezése nem változik. A Phyll. supraliasicum P OMP, lakókamráját nem ismerjük, de a befűződéseken kívül a kamravarrat kifejlődése is emlékeztet a Ph. Semseyi PRINZ-re. A Ph. supraliasicum P OMP, befűződései azonban a kamrázott részen sűrűbbek, köldökbősége hasonló átmérő mellett kisebb, s főként kanyarulatalakja egészen más. Míg azonban az említett két alak jól beleillik a Ph. Capitanei C AT . sp. által jellemezett alakkörbe, addig a Ph. Semsey P RINZ ide nem illeszthető be. P RINZ ugyan ebbe a csoportba sorolta, de a lakókamra jellegzetes díszítése eltér az ebbe a csoportba tartozó alakoktól. A lakókamrán fellépő erős bordázat a Ph. Partschi STUR sp. csoportjára emlékeztet, befűződései viszont nem engedik meg az idesorolást. A Ph. Partschi STUR sp. ugyan G EYER leírása szerint 1 fiatal korban barázdákat is visel, a kifejlett alakon azonban a kőbél sima. A többi alaksorok közül egyikbe sem tartozhatik a Ph. Semseyi P RINZ , tehát ezek szerint izolált típus gyanánt kell tekintenünk. P RINZ HANTKEN egykori feljegyzése nyomán a Ph. Semseyi-t Csernyéről írta le és alsó-doggerkorúnak mondja. Az Úrkútról származó jól megtartott kőbél, a mely P RINZ típusával teljesen azonos, a középső-liászból került elő. Minthogy az úrkúti előfordulás kétségtelenül igazolható, a csernyei lelőhely azonban ma már 20. ábra. Phylloceras Semseyi P RINZ kanyarulatalakja. (Term, nagys.) 1 L. PRINZ 1. c. 40. old. 2 Revis. d. Aram. d. schwäb. Jura p. 30. Taf. IV. 3 Lias u. dogger Ammoniten; Abh. d. Schweiz, pal. Gesellsch. Vol. XXV. pag. 4. Taf. I. Fig. 1-3. 4 Cephal. d. Hierlatz; Abhandl. d. k. k. Geol. R.-A. Bd. 12. 1886. p. 216—18.
