A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
56 A déli Ba kony jura rétegei. Phylloceras Zetes D'ORB. sp. var. Bonarellii B ETT. 1900. Phylloceras Bonarellii BETTONI: FOSS. domer p. 41. Tav. III. Fig. 9. 1900. » Zetes (non D'ORB.) BETTONI: Foss. domer. p. 39. Tav. IX. Fig. 2. 1901. » Bonarellii BETT. — FUCINI: Cefalop. liass. P. I. p. 38. Tav. VI. Fig. 3. Átmérő 185 mm. Köldökbőség 7% Utolsó kanyarulat magassága .... 59% Utolsó kanyarulat szélessége .... 30% BETTONI külön faj gyanánt írta le ezt az alakot, bár a Ph. Zeles D'ORB. sp.-hez nagyon közel áll. Minden jellegében utóbbira emlékeztet, csakis a kanyarulatok alakjában észlelhető különbség, a mennyiben ezek a Ph. Zetes-nél lándzsaalakúak, a sziíónális oldalon lekerekítettek, míg a «Ph. Bonarellii-né\ keskeny téglányalakúak, a külső oldalon laposak. Lényeges eltérés ezen kívül a két alak között nem észlelhető. A «Ph. Bonarellii» egyszerűbben tagolt kamravarrata néha a Ph. Zetes D'ORB. sp. típusánál is előfordul. A két alak között levő közeli rokonság kétségtelen s a kanyarulatalakban mutatkozó eltérés csakis varietás elkülönítésre jogosíthat fel, még akkor is, ha a kanyarulatok növekedésében és borítkozásában mutatkozó — FUCINI említette — csekély különbséget szem előtt tartjuk. Faji szétválasztást ezek a különbségek meg nem okolnak. Mintegy öt teljes, biztosan fölismerhető példányunk van. Már más helyen is felemlítettem, 1 fiogy a Ph. Zetes D'ORB. sp. egy fejlődő alaksor végső tagja. Az alaksor a Ph. temiistriatíim MGH. sp.-től indul ki az alsó liászban s a kanyarulatok keskenyedésével, a kamravarrat komplikálódása útján, a Ph. oenotrium Fuc. és a Ph. Zetes D'ORB. sp. var. Bonarellii B ETT , alakok közbevetésével vezet a Ph. Zetes D'ORB. sp.-hez. Phylloceras Calais MGH. 1867—81. Phylloceras Calais MENEGHINI. Foss. d. Medolo. p. 24. Pl. III. Fig. 1—2. 1894. » » » — FUCINI: Fauna d. calc. bianchi cer. p. 210. tav. XIII. Fig. 8. 1896. Phylloceras Calais MENEGHINI. — FUCINI: Foss. d. Lias. m. d. Mte. Calvi p. 221. 1899. » » » — FUCINI: Amm. d. L. m d. Appenn. centr. p. 146. Tav. XIX. Fig. 3. * * * A 71 mm. 46 mm. 30 mm. 20 mm. 39 mm. K 16% - - 16% M 51% 52% - - 38% R 50% - - - 50% Sz 45% 45 % 43% 40% 46% Kany. mag. növ. mut. . 42% — — — — Kany. szél. növ. mut. . 46% — — — — A *-gal jelzettek belső kanyarulatra vonatkoznak. 1 Alsórákosi alsó liászkorú fauna. p. 43.
