A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei

57 A déli Ba kony jura rétegei. Két kissé hiányos példányunkat soroljuk ehhez az érdekes alakhoz, a melyek azonban minden bizonynyal ide sorolhatók. Kanyarulatok alakja lekerekített négyszög, az oldalak laposak. Köldök tág, meredek falu, de nem éles peremmel. Kó'bél sima a nagyobbik példány utolsó kanyarulatán; a belső kanyarulatokon azonban 25 mm. átmérőnél a Ph. Capitanei C

AT

. sp.-re jellemző barázda észlelhető, a mely a későbbi kanyarulatokon eltűnik. Kisebbik példányunk megtartása ennek a barázdának észlelését meg nem engedi, de azért az említett nagyságon belül a barázdáknak nyomai mutatkoznak. Kamravarrat egyszerű; hét oldallobusból áll, a hatodik már a köldökperem belső részére esik, a hetedik pedig már egészen a köldökben van. Az első oldallobus mintegy egy ötödével mélyebb a szifólobusnál. Példányaink minden jellegükben jól azonosíthatók MENEGHINI típusával. A kanyarulatok alakja, a kamravarrat, a belső kanyarulat barázdái mind olyan jellegek, a melyek alapján ez a faj jól felismerhető. Ha kisebbik példányunk méreteit nagyobbik példányunkéval összehasonlítjuk, látni fogjuk a magasságnak a növekedéssel járó nagyobbodását, a melyet MENEGHINI erősen hangsúlyoz a faj leírásánál. Az a körülmény, hogy a Ph. Calais MGH. belső kanyarulatain barázdák vannak, látszólag arra utal, hogy a Ph. Capitanei C

AT

. sp. csoportba tartozó alakok idősebbek. A rendes fejlődési menetnek inkább felel meg azonban, hogy a sima alakok az idősebbek. Valójában azonban a kérdés eldöntését megnehezíti az a körülmény, hogy a Ph. heterophyllum Sow. sp. és Ph. Capitanei C

AT

. sp. csoportba tartozó alakok az alsó liászban már együtt szerepelnek.

1 PRINZ 2 a csernyei faunából is említ belső kanyarulatokat, a melyek 14 mm. átmérőnél barázdát viselnek, a melyek később megszűnnek. Nem lehetetlen, hogy ezek a nála le nem írt alakok is a Ph. Calais MGH.-hez tartoznak. k any arulatalakj a. (Term, nagyság fele.) Phylloceras medioliasicum nov. sp (II. tábla, 2. ábra.) Átmérő 178 mm. 160 mm. 86 mm. Köldökbőség 6% 7% 10% Utolsó kanyarulat magassága . . 57% 59% 58% Utolsó kanyarulat szélessége . . 38% 39% 38% Szűk köldökű alak ovális kanyarulat-keresztmetszettel. A kanyarulatok a külső oldalon legkeskenyebbek, innen domború ívben szélesednek s legnagyobb szélességüket alsó V

3 részükön érik el. A köldökperem hirtelen lekerekített. A kó'bél sima, csak a köldök körül látszik 5 6 gyenge barázda. Kamravarrat 7 oldallobusból áll, a 8-ik a köldök belső falára esik. Az első oldallobus %-ával mélyebb a szifólobusnál. 1 VAD Ász: Az alsórákosi alsó liász-fauna. p. 45. 2 Az ÉK-i Bakony . . . p. 24.