A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei

39 A déli Ba kony jura rétegei. átmenetekkel összekötött változatokat. A mélyebb tengerben is előforduló egyes alakokon kívül (egyes pecten-fajok, ledá-k, nuculá-k, lima stb.) ebből a szempontból azok jöhetnek számításba, melyek főként csak ebben a régióban élnek, mint pl. a pholadomyák, posidonomyák és inoceramusok. Ezeknek fajok gyanánt elkülönített egyes alakjai között olyan nagy a hasonlatosság, viszont egyes fajok között levő határ olyan önkényes, hogy vizsgálatuk a legnehezebb és leginkább tévedésekre vezető. Az idevonatkozó irodalomban felmerülő kételyek a leírásokban levő sok ellenmondás s negativus adat a jellegek változóságának folytonos hangoztatása mind olyan tünet, a mely eléggé bizonyít a kérdés nehézsége mellett. A bakonyi Pos. radiata GOLDF. sp. leírásával kapcsolatban egyrészt a fent elmondottak igazolása gyanánt, másrészt BÖCKH felfogásának helyesbítésére szolgáló bizonyítékok gyanánt közlöm itt néhány közelebb álló jura-alak összehasonlító vizsgálatát. A bakonyi fajt elsősorban a Pos. alpina GRAS-val kell összehasonlítanom,

1 minthogy BÖCKH ezzel a fajjal azonosította azokat. Ebből a czélból rendelkezésemre állottak az egyetemi föld- és őslénytani intézet gyűjteményében levő olaszországi típusok s igen szép roveretói példányok, a mely utóbbiakat LÓCZY professzor kérésére dr. M. S

CHLOSSER úr küldött volt Münchenből. Ezenkívül felemlítem még a úr P. Buchi R

OM.,

2 POS. ornati Qu.,

3 Pos. Parkinsoni Qu.'

1 alakokat, valamint módomban áll adnethi példányokat is tanulmányozni,

5 a melyeket BITTNER a bakonyiakhoz közelállóknak tartott

6 (8. ábra). A-z itt említett példányokon kívül BÖCKH a bakonyi példányokat még a «Pos. Bronni VoLiz»-hoz közelállóknak mondja. Azonban a «Pos. Bronni V

OLTZ» hátsó oldalán végigvonuló barázda továbbá a búb központibb fekvése és a teknők domborúbb alakja egész különálló helyet biztosítanak ennek a típusnak a posidonomyák között. Éppen ezért ezt az alakot már S

TEINMANN elkülönítette aulacomya néven,' majd később ezt a nevet, minthogy már más alakokra volt lefoglalva, elejtette

6 s utóbb FISCHER steinmannia néven a posidonomyák külön szekcziója gyanánt tekinti.

9 Ebből az okból ez a faj a bakonyi alakok összehasonlításánál nem jön tekintetbe. A Pos. alpina G

RAS, a melyet S

TEINMANN a Pos. Buchi RöM.-rel azonosnak tart, — miként az említett typusos délalpi példányok vizsgálata bizonyítja — olyan szembetűnő különbségeket mutat a bakonyi példányokkal szemben, hogy ezektől első tekintetre megkülönböztethető. A Pos. alpina G

RAS elliptikus, búbja a záróperemen felülemelkedik s sugaras díszítése nincsen. A főkülönbség az alakban és a díszítésben van, a melyek olyan eltérők a szóbanforgó alakoknál, hogy a bakonyi példányoka Pos alpina GRAS-V a 1 semmi szín alatt nem azonosíthatók. A két alak két különböző típust képvisel a posidonomyák között. 1 G

RAS

: Fossiles de l'Isére. Grenoble 1852. p. 48. pl. I. Fig. 1. 2 ROEMER: Oolithengebirge, p. 81. Taf. 4. Fig. 8. 3 QUENSTEDT

: Der Jura, p. 551. Tab. 67. Fig. 27. Tab. 72. Fig. 29. 4 QUENSTEDT: Der Jura, p. 501. Tab. 67. Fig. 28. 3 Ezeknek szíves megküldéséért E. F

UGGER professzor úrnak tartozom köszönettel. 6 Über d. Auftr. gesteinsbild. Posidon. in Jura und Trias d. NO. Alpen. Verh. d. k. k. geol. R. A. 1886. p. 448. 7 Zur Kenntniss d. Jura u. Kreideform. v. Caracoles; Neues Jahib. Min. etc. Beil. Bd. I. 1881. p. 259. 8 Über Jura und Kreide in den Anden, Neues Jahrb. f. Min. etc. 1882. 1. p. 169. 9 Manuel de Conchiliologie. 1887. p. 960.