A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
IV. PALEONTOLOGIAI RÉSZ. LAMELLIBRANCHIATA. Posidonomya radiata GOLDF. sp. 1863. Posidonia radiata GOLDFUSS : Petrefacta Germaniae II. Teil. p. 113. Tab. CXIV. Fig. 2. 1874. Posidonomya alpina (non. GKAS) BÖCKH: A Bakony déli részének földt. visz. 118. old. VII. tábla 2. ábra. Ennek a fajnak körvonalai lekerekített négyzetet adnak, a mely sokkal szélesebb, mint magas. A búb nem emelkedik az egyenes záróperem fölé s körülbelül a mellső harmadon foglal helyet. A felület erős ránczai szabályosan, egyenletesen vannak elhelyezve, szélesek; a közöttük levő hézag keskeny vonalszerű. Gyenge másodlagos ránczok is észlelhetők, a melyek közül egy a ránczok közepén vonul s azt mintegy kettéosztja. A körvonalak a fejlődés során állandók. Az említett konczentrikus díszítésen kívül a héj felületén még igen finom, a búbtól kiinduló sugaras díszítés is észlelhető, a mely példányainkon eltérő fénytörésével árulja el magát s különösen az oldalsó részeken jól látszik. Ez a sugaras díszítés, úgy látszik, csak kinőtt példányokon észlelhető, míg a fiatalabb példányok egészen simák. A szóbanforgó alak az elmondott jellegek alapján a Pos. radiata GOLDF. sp.-re utal, a melynek GoLDFUSS-nál adott ábrájával és leírásával kétségtelenül azonosítható. Az ábrán látható látszólagos különbség a konczentrikus ránczokban nyilván csak GOLDFUSS ábrájának elrajzolásából ered, mert ezek a ránczok mindenütt egyaránt jól láthatók. BÖCKH ezt az alakot a Pos. alpina GRAS-val azonosította. Mielőtt a posidonomyák nehéz elkülönítése daczára ennek a felfogásnak tarthatatlanságáról szólanék, nem lesz fölösleges ezekről az alakokról és azoknak jellegeiről néhány általános megjegyzést elmondani. A posidonomyák általános jellege a különösen vékony, egyszerű díszítésű héj arra utal, hogy ezek az alakok, ha nem is az abyssalis régiót, de kétségtelenül a tenger mélyebb, bathyalis részét lakták. A tengernek ez a része a szerves élet létfeltételeinek szempontjából a legállandóbb, hosszú időn keresztül változatlan viszonyokat nyújt s csakis a tengerek eloszlásában beállott nagyobb változások képesek átalakítani, de csak úgy, ha a mélytenger a beállott változások következtében teljesen elveszti mélytengeri jellegét. A míg ez meg nem történik, addig a fauna életfeltételei is ugyanazok maradnak. Ebből kifolyólag a bathyalis régió — s a mennyiben kövült alakokat is szolgáltat az abyssalis régió — adja egyrészt a jellegeikben legállandóbb, tehát hosszúéletű fajokat, másrészt az igen lassú
