A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
III. A DÉLI BAKONY A JURA IDŐSZAKBAN. A sztratigrafiai és tektonikai jelenségek ismeretével könnyen megállapíthatók azok a változások, a melyeken területünk a jurában keresztülment. A triász végével, a dolomit leülepedése után változás állott be területünkön a tenger kiterjedésében. Az a körülmény, hogy a dachstein-mészkő itt hiányzik a tenger visszahúzódására, regresszióra utal, a mely a triászképzó'dmények legnagyobb részének kiemelésével végződött. A tengernek ez a visszahúzódása azonban a fenékviszonyokra nem volt befolyással, mert a liász legmélyebb szintje fáczieszben a dachstein-mészkővel azonos. A felső triász és alsó liász tengerfenék körülményei tehát lényegükben ugyanazok voltak. A triászképződmények kiemelése lassan történt s valószínűleg még a liász elején is tartott. A liász legmélyebb szintjének kifejlődése ugyanis nem mutat arra, hogy a liász tenger transgredálta volna a területet, ennek daczára azonban a két képződmény között diszkordanczia észlelhető. Nem magyarázható ez másként, minthogy a triászban kezdődött negatív parteltolódás a liász elején is folytatódott. A liászképződmények leülepedése szakadatlan sorban csaknem egészen hézagtalanul tartott. Csak az alsó liász végén és a középső liász kezdetén mutatkozik hézag, ezeknek üledékei legalább határozott fauna alapján nem mutathatók ki területünkön. A liászképződmények kifejlődési módja azonban arra utal, hogy a liász-tenger természete többször megváltozott. Az alsó-liász legmélyebb szintje a sikér-tenger mélyebb részein a partoktól távolabb ülepedett le csendesvízű tengerben, ugyanitt keletkeznek a többi alsó liász rétegek, a tüzköves és vörös brachiopodás képződmények is. Az alsó liász legfelső krinoideás és brachiopodás «hierlatz»rétegei azonban már megváltozott fenékkörülményekre utalnak legalább is annyiban, hogy a víz nem olyan csendes és nyugodt, hanem a felület mozgásai a fenéken is érezhetők, tehát sík sikérvíz volt. A középső liászban mélyebb lett a tenger s a czefalopodás mészkövek keletkeztek. A litorális üledékek teljes hiánya arra utal, hogy a part meredeken merül a tenger alá, a tengerfenék igen hirtelen mélyül. Csak így érthető meg azoknak a nyugodt tenger mélyebb részeire utaló üledékeknek keletkezése, mint a radioláriás tűzkő, a felső liász posidonomyás mészkő és a kovasavas márga. Kétségtelen tehát, hogy a liászban a tengerfenék olyan mozgásokat végzett, a melyek e partvonal helyét meg nem változtatták. Bizonyítja ezt a liász szintek nyugodt, konkordáns települése, de bizonyítja a képződmények fácziesze is. 3*
