A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei

36 A déli Ba kony jura rétegei. A középső liásztól kezdve ugyanis a fácziesz is mindvégig közel ugyanaz marad, a mi világos jele a partvonal állandóságának. A felső liász végén területünkről visszahúzódik a tenger, még pedig minden valószínűség szerint észak felé. Míg ugyanis területünkön a dogger képződményei teljesen hiányoznak, addig a Bakony észak

i részében az alsó doggert is ismerjük,

1 a Gerecsében pedig a középső dogger

2 és az acanthicus rétegek is megvannak

3 a tatai Kálváriahegy most folyó tanulmányozása valószínűleg a felső dogger jelenlétét is konstatálni fogja. Nyilvánvaló tehát, hogy míg a déli Bakonyban ez alatt az idő alatt nem képződött üledék, addig az északra eső részek tengerrel voltak borítva és üledékek is keletkeztek. Ezek a viszonyok világosan mutatják, hogy a déli Bakony a felső liász és tithon között nem volt tengerrel borítva As üledékek hiányának sokkal természetesebb magyarázata ez, mint NEUMAYR-nak az alpesi jura hézagosságára vonatkozó s kissé erőltetettnek látszó megokolása, a mely egyes képződmények hiányát az áramlások járásával hozza kapcsolatba Lehetséges, hogy ez a körülmény a keleti Alpok jurájára vonatkoztatható, mert itt az egyes képződmények jelenléte vagy hiánya a komplikált tektonikai viszonyok miatt nehezebben konstatálható, mint a mi esetünkben. Éppen ebből az okból sokkal valószínűbbnek tartom azt, hogy a dogger és maim időszakban a déli Bakony nem volt tengerrel borítva. De nem volt elborítva a Vértes sem, a hol TAEGER a szóbanforgó képződmények hiányát szintén a NEUMAYR-féle elmélettel óhajtja magyarázni.

4 A felső liász végén visszahúzódott tehát a tenger a déli Bakony területéről. A déli Bakony alkotja Herendnél partvonalát, a mely NE. felé tart a Vértes alján egészen a Pilisig. Ez az NE-SW-i vonal adja egyszersmind azt a határvonalat, a melytől SE-re nem találunk a Magyar középhegységben jurarétegeket, csakis idősebb mezozoikumot, ettől W-ra ellenben mind fiatalabbkorú rétegekre akadunk Ez a vonal tehát olyan határ volt a mezozoi periódusban a szárazföld és a tenger között, s a melynek mentén az ingadozások legélesebben nyilatkoztak. Kétségbevonhatatlanul igazolja a déli Bakony dogger és maimkorú szárazföldi periódusát a tithonrétegek ti anszgressziója s ezzel kapcsolatos diszkordancziája. A tithon elején visszanyomuló tenger munkájára utal az idősebb jurarétegek törmelékeit tartalmazó mészkő s ugyanezt bizonyítja ennek a mészkőnek erősen sikér-tengeri, csaknem litorális volta az idősebb juraképződmények mélytengeri kifejlődésével szemben. Ha a terület állandóan tengerrel lett volna borítva, akkor meg kellene találnunk azokat az üledékeket, melyek a partvonal pozitivus elmozdulásának egyes fázisait jelzik. Az alsó tithon transzgressziója után beállott rövid szünet után folytatódik a tenger lassú előrenyomulása az alsó krétában, a melynek képződményei az alsó liásznak eredeti helyzetben levő rétegeire konkordánsan települtek. Világos jele ez annak, hogy területünket a kréta előtt tektonikai mozgások még nem érték. A krétának települése egyszersmind kizárja azonban a 1 Dk. PRINZ GY. : Az ÉK.-i Bakony idősebb jurakorbeli képz. 1904. 2 DR. HOFMANN KÁROLY: Jelentés Ószőny és Piszke között eszközölt felvételekről. 1883-ról. 3 DR. LÓCZY LAJOS: Geol. megfigy. a tatai Kálváriahegyen. Földt. Közi. 1906. 207. oldal. Jegyzőkönyvi kivonat. — KOCH NÁNDOR : A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai (Földtani Közlöny XXXIX. k. 1909.). 4 A Vérteshegység földtani viszonyai. 182. old.