A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
13 A déli Ba kony jura rétegei. Aegoceras (cfr. bifer QUENST. sp.) Arietites sp. » (cfr. praecursor G EY.) Cymbites cfr. globosits S CHÜBE. » (cfr. bispinatum G EY.) Coeloceras ? sp. ind. Ezeknek a brachiopodás mészköveknek másik előfordulási helyéről Úrkútról, az úrkút—kislődi út mellett, az erdőszélen a következő fajokat gyűjtöttem: 1 Spiriferina alpina OPP. Terebratula Beyrichi OPP. » angulata OPP. » bimammata ROTHPL. Rhynchonella variabilis Sei iL. sp. Waldheimia mut ab ilis OPP. plicatissima Qu. sp. » Partschi OPP. » Greppini OPP.* Discohelix excavata Rss. sp. Terebratula punctata Sow. Phylloceras sp. » » »var.ovatissimaOy. Aegoceras sp. (Aeg. bifer köréből.) » nimbata OPP. Oxynoticeras cfr. Gnibalianum Qu. sp. A felsorolt faunából kitűnik, hogy ezeknek a erinoideás és brachiopodás rétegeknek az a jellegük, hogy a brachiopodák túlysúlyban vannak bennük egyéb kövületekkel szemben. Olyan jelleg ez, a mely feltünőleg az északi Alpok hasonló rétegeire utal, melyeknek típusát a «hierlatz-rétegek» adják. Már BÖCKH J. is írja, hogy « szembetűnik azon hasonlatosság, mely a szóbanforgó mészkő és a hierlatz mélyebb rétegei között csakugyan mutatkozik». Ennek daczára írja ő « egyelőre nem tanácsolnám azért egykorúságukat kimondani». E kijelentésének indokolásában BÖCKH főként három érvre támaszkodik, még pedig egyes «hierlatzi» fajok nagyságában mutatkozó különbségre; bizonyos, a Bakony egyéb közeleső helyein előforduló rétegekben kimutatott brachiopodák, nevezetesen a Terebratula nimbata OPP., Terebratula Föiterlei BÖCKH, Waldheimia Partschi OPP. és Waldheimia linguata BÖCKH. hiányára; végül az Amm. cfr. Hagenoxvi D UNK , jelenlétére (1. c. 9. old.). Ezek volnának szerinte azok az «eltérések, melyeknek oka valószínűleg éppen a szintkülönbségben rejlik » a miből kifolyólag a szóbanforgó mészkövek «besorolására nem maradna egyéb hely, mint az Amm. angulatus vagy pedig az Amm. planorbis által jelölt szintek egyike vagy más szóval mondva, csak a legalsó 1 i á s z-s z i n t e k» (1. c. 10. old.). Kétségtelen, hogy az a megegyezés, a mely a szóbanforgó erinoideás és brachiopodás mészkövek, valamint az alpesi hasonló (hierlatz) fácziesz között fennáll, még nem bizonyít ezeknek a rétegeknek egykorúságára is, de a települési viszonyok s a fauna jellege már bizonyító értékűek. Nézzük azonban előbb BÖCKH érveit, a melyek szerinte ezeknek a rétegeknek az alpesi rétegekkel való azonosítása ellen szólanak s látni fogjuk, hogy újabbi gyűjtések és megfigyelések alapján ezek úgyszólván maguktól dőlnek meg. BÖCKH szerint a bakonyi rétegek első sorban a bennük előforduló egyes fajok nagyságbeli viszonyaiban térnek el az alpesi erinoideás és brachiopodás fácziesztől. Nevezetesen szerinte a Waldheimia mutabilis OPP. állandóan kisebb 1 Ezek a rétegek még Sümegen is megtalálhatók, a honnan a földtani intézet gyűjteményében Rhacophyllites sp. (Rh. Nardi MGH. köréből) Psiloceras nov. sp. ind., Arietites sp. (cfr. semitaevis HAU sp ), Oxynoticeras sp. találhatók.
