A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
14 A déli Ba kony jura rétegei. példányokban jön elő, mint a melyeket OPPEL ismertet. 1 Gyűjtésemben ez a faj OppEL-éihez hasonló mennyiségben is megvan, úgy hogy erre a fajra való hivatkozás meg nem állhat. De a fajok képviselőinek nagyságbeli különbségei egyáltalában nem lehetnek szintkülönbségre utaló jellegek, mert ezek a létkörülményekkel függenek össze, a melyek egy időben különböző helyeken eltérők lehetnek s eltérők voltak is, mint alább látni fogjuk. Ezekkel az eltérő életviszonyokkal magyarázhatjuk azt a jelenséget, hogy a brachiopodák között igen sok fiatal példány van, az ammonitesek pedig csaknem kivétel nélkül embrionális példányok. BÖCKH felemlíti továbbá, hogy a Bakony egyéb brachiopodás rétegeiben előforduló alakok közül a szóbanforgó mészkövekben alig van néhány a Ter. nimbatci OPP., Ter. Fötterlei BÖCKH, Waldheimia linguata BÖCKH, S a IV. Partschi OPP. pedig teljesen hiányzik. Mint a fentebb közölt fauna-felsorolásból látható, az újabbi gyűjtésekben a szóbanforgó crinoideás és brachiopodás mészkövekben a Ter. nimbata OPP. és IV. Partschi OPP. fajok is megvannak, sőt éppen nem ritkák. A W. linguata BöCKH-re vonatkozólag már a bakonyi alsó-liász harmadik szintjének tárgyalásánál említettük, hogy ez a faj a vörös brachiopodás, A. B u c k 1 a n d i-szintbe tartozó rétegek jellemző alakja s a Ter. Fötterlei BöCKH-re ez úgylátszik szintén vonatkoztatható. A bakonyi brachiopoda-fajoknak a Bakony különböző rétegeiben való elterjedését föltüntető alább következő táblázatból világosan kitűnik a közös fajok számos volta. Rétegeink és a bakonyi rétegek különbözősége mellett BÖCKH harmadik érv gyanánt az Amm. cfr. Hagenowi D UNK , jelenlétét hozta fel. A paleontologiai függelékben részletesen tárgyalom ennek az alaknak szisztematikai helyzetét, a melyből kitűnik, hogy ez a faj D UNKER psilonotus-rétegekből leírt fajával 2 nem azonos, hanem a Psiloceras Suessi H AU . sp. és Ps. abnorme H AU . sp. körébe tartozik s így rétegeinknek mélyebb szintbe való sorolása mellett nem bizonyít. Látjuk tehát, hogy BÖCKH indokai, melyek szerint ezek a crinoideás és brachiopodás mészkövek a liász mélyebb szintjeibe sorolandók, tarthatatlanok. Az a kérdés tehát, hogy ezek a rétegek a liásznak melyik részébe tartoznak. Láttuk, hogy petrografiai kifejlődésben és faunában rétegeink teljes megegyezést mutatnak az észak-alpesi hasonló fáczieszű «hierlatz»-rétegekkel. A pontosabb kormeghatározásra nem a legalkalmasabb brachiopodákon kívül rétegeink ammonitesz-faunája is egyezik az alpesi rétegek faunájával. Az ammoniteszek csak embryonális példányokkal vannak ugyan képviselve, mégis kivétel nélkül azonosíthatók vagy legalább vonatkoztathatók a GEYER-től leírt hierlatz-ammoniteszekkel. 3 Minthogy pedig az ammoniteszek kormeghatározásra biztosan alkalmazhatók, azért crinoideás és brachiopodás mészköveink az alpesi «hierlatz»-rétegekkel korban is teljesen azonosnak mondhatók és az alsó liász felső részébe, az oxynotus szintbe sorolhatók. 4 Ezt a felfogást igazolják a települési viszonyok is. A crinoideás és brachiopodás mészkövek ugyanis a vörös brachiopodás mészkövekre települnek, a melyek 1 OPPEL: Über die Brachiopoden d. unteren Lias; Zeitschr. d. Geol. Ges. Bd. 13. 1861. 2 Über d. in d. Lias bei Halberstadt vorkomm. Verstein. ; Palaeontogr. Bd. I. 1851. 3 GEYER : Über die lias. Cephalopoden d. Hierlatz bei Hallstatt ; Abh. d. k. k. Geol. R. A. Bd. 12. 1886. 4 OPPEL : Über d. Alter d. Hierlatzschichten ; Neues Jahrb. f. Min. Geol. Pal. Bd. 1862. GEYER, 1. c.
