A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

73 Placochelys placodonta J aekel. valóban a valódi állapotokat tüntettem-e fel, nem merem állítani, de valószínűnek tartom azért, mivel az itt ábrázolt tagozódás jellemző arra a rokonsági körre, melyhez a Placodonták minden valószínűséggel tartozhattak. A TEST ALAK. A Placochelys testalakja nagyjában közel állhatott a tengeri teknősökéhöz. A széles fej, a rövid, vékony nyak, a lapos, körülbelül tojásdad törzspánczél, a hosszú, úszószárnyszerű úszólábak és a vékony fark egytől-egyig mind oly közös, hasonló jellemvonások, hogy felületes megtekintésnél a Placochelys és a tengeri teknősök között alig lehetett említésre méltó különbségeket megállapítani. A Placochclys-nek a Dermo ehe lys-hez való feltűnő hasonlatossága természetesen csak konvergenczia jelenségnek minősíthető, de ezen hasonlóság kétségkívül nemcsak az egyenlő életviszonyokhoz való alkalmazkodás kényszerítő erejének következménye, hanem egyúttal mögötte a morphogenetikai alapnak bizonyos egyöntetűsége lappang. Az itt megvalósított typus nem nagyon elterjedt a gerinczesek között. A halak körében az ilyen testalak egészen hiányzik. A nyak hiánya itt teljesen kizárja a közelebbi hasonlóság lehetőségét, ezenkívül a halak feje mindig aránylag nagy és az összenyomott alakoknál a törzs kiszélesedésében résztvesz. A halaknál továbbá a hátsó páros végtagok rendesen fejletlenek. Úszó állatok teste oldalt összelapított, hogy hátsó részükkel az oldalak felé irányuló nyomó mozdulatokat végezhessenek. A halak sorában tehát a fennebb adott testalakulathoz hasonlók nem fordulhatnak elő. A hasonló testalkotású tetrapodák sorából a tüdővel való lélekzés miatt csakis a felszíni rétegekben úszó alakok vagy partlakók jöhetnek tekintetbe, a melyeknél, mivel kevésbbé jó úszók, sekély vízben megmaradhatott a tüdőlégzés. Csak az utóbbiak hasonlíthatók össze a Placochelys-szel, csakhogy ezek sorából is megint csak a tengeri teknősök és talán még a Plesiosaurius-ok jöhetnek tekintetbe. E két typus között a Placodonták talán középütt foglaltak helyet. A Placochelys törzse mindenesetre szélesebb volt, mint a Plesiosauriusoké és nem annyira lapos, mint a tengeri teknősöké. A Placochelys törzse a 38. ábrán látható keresztmetszet szerint alacsony, szekrényformájú lehetett, míg a teknősöké orsóhoz hasonló, a Plesiosauriusoké pedig tojásdadalakú lehetett. A nyak csak kevés csigolyából állhatott, a miben megközelítette a teknősökét, ellenben a Plesiosauriusokétól eltávolodott; a Plesiosauriusok nyaka ugyanis, különösen az ősibb alakoknál, nagyon hosszú s sok csigolyából áll. A Placochelys feje valószínűleg nagyobb volt a legtöbb ismeretes teknősénél és ősibb Plesiosauriusénál. Megjegyezzük, hogy a felsőjura- és krétakorú Plesiosauriusoknak lényegesen nagyobb, talán normális nagyságú fejük és meglehetősen rövid nyakuk volt. A Placochelys íeje általánosságban még rövid, széles alakja révén is hasonlított néhány teknős, jelesen az Euclastes, Chelydia és Pleurosternum fejéhez. A Placochelys farka aligha volt hosszú, talán olyan méretű volt, mint Plcsisaurus-x\A s így némely pleurodir teknősbékáéhoz és a Trionychidákéhoz hasonlíthatott. A páros végtagok uszószárnyszerűek voltak s e tekintetben a Nothosauriusok és tengeri teknősök között állva, talán a Chclonc-nembe tartozóékat közelítették meg. Az előadottak egybevetése után a Placochelys jellemző bélyegeit a követke-