A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

62 Placochelys placodonta J aekel. szerint többedmaguk töltik ki a meglevő' tért. Ezeket farkfedőlemezek («pygalia») néven foglaljuk össze. Az az éles különbség, a mely a hátvért középső részén, jelesen egyfelől az ideglemezek és a bordák között és másfelől a peremlemezek között mutatkozik, azonnal szembeötlő. Mindenekelőtt feltűnik a czentrális részek állandóságával szemben, hogy a peremlemezek szám-, alak- és helyzet tekintetében nem állandók, továbbá, hogy nagyon gyakran hézagok választják el a peremlemezkoszorút (44. ábra) a középponti részektől, végül harmadszor, hogy a peremlemezek a tarkólemezzel egyetemben szövettani származásuk tekintetében cuticularis-, azaz bőreredetűek, míg a bordák és az ideglemezek a bőr alatt keletkeznek s így ezeket a mesodermális eredetű belső vázhoz kell számítanunk. A hátvérten tehát megkülönböztethetünk egy neurocostalis és egy dermális gyűrűs- vagy marginális pánczélt. Ez az új elnevezés nem a beosztás kedvéért történt, ez inkább, mint későbben látni fogjuk, a teknőspánczél változásainak értelmezését van hivatva elősegíteni. A hátvért mutatta elkülönüló'dések oly állapotra vezethetők vissza, a minőt fiatal szárazföldi teknősökön találunk, pl. a Testudo-r\á\, a mint ezt a mellékelt szövegábrán (45. ábra) láthatjuk, a mely egy újszülött 30 mm hosszú példány hátvértjének elemeit tünteti fel és melynek eredetije a berlini múzeumban van. A hátvért elkülönülődéseinek iránya a következőkben foglalható össze: 1. Az ideglemezek kifejlődése egyenlőtlen lehet, valószínűleg az epidermalis szarúpajzsok skulpturájához való viszonyuk szerint. 2. A bordalemezek ismét rendes nagyságukra keskenyedhetnek. Ez a redukcziós folyamat, a mely a tengeri teknősökön kezdődik, a Chelonidáknál (44. ábra) indul meg és annyira haladhat előre, hogy vagy mint a mastrichti felső krétából származó Allopleuronon a hátnak csak egy keskeny neurocostalis középrésze marad meg, a melyből a megkeskenyedett bordavégek vékony pálczikákhoz hasonlóan messzire kiállanak, vagy hogy a bordák összefüggése egész hosszuk mentén megszűnik, a mint ezt a geologiailag egészen fiatal Dermochelydák-on tapasztalhatjuk. 3. A peremlemezek eltűnhetnek a tarkólemez kivételével, a mely az izomzat egyik tapadáspontjául szolgál s így nyilvánvaló, hogy az egész szervezetre nézve nélkülözhetetlen. Ezzel a redukcziós folyamattal találkozunk egyrészt a Trionychidáknál, másrészt a Dermochelydáknál. 4. A Dermochelydáknál új szerzeményként szerepel a búbos pánczél, a mely a tulajdonképeni hátvértnek fennebb leírt részeit, a marginalis pánczélnak azonban csak a tarkólemezét vonja be. Egy még eddigelé el nem hárított nehézség a hátvért bőreredetű alkotórészeinek megítélésében onnan eredt, hogy a Dermochelydáknál (Eosphargis, Psephophorus, Dermochelys) az egész pánczélt még egy bőreredetű búbos pánczél fedi, míg az alatta lévő neurocostalis pánczél a meglehetősen normálisan kifejlett ideglemezekre és bordákra redukálódott, azonban még egy tarkólemezzel bír, a mely felfogásom szerint a fennebb leírt bőreredetű peremlemez koszorúból származik. A Dermochelydáknál tehát megkülönböztetünk: 1. egy külső bőreredetű búbos pánczélt, 2. mélyebben fekvő bőreredetű váz maradékaként, egy tarkólemezt és hasvértrészeket, 3. neurocostalis törzsvázat.