A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
45 Placochelys placodonta J aekel. annál jogosultabbnak tartom, mivel FRAAS E. tanár ehhez teljesen hasonló csigolyát talált a Psammochelysnél a sváb keuper-ben. 1 Az V. tábla, 6. ábráján feltüntetett, meglehetősen nagy, de sajnos csak felerészben megtartott csigolya szintén a hátpánczélon belül feküdhetett. A 6b ábra egyik izületi felületét mutatja, a 6a ábra egy haránt törését, melynek révén a csigolyatest vékony fala és mély ürege feltűnik. Az üreg hátterében egy csapszerű kiemelkedést veszünk észre, mely középütt az üregbe nyúlt. A 31. szövegábrán azt akarom feltüntetni, hogyan képzelem el egyrészt ezen csapnak jelentőségét, másrészt ezen üregnek a nyakcsigolyák szekrényalakú mélyedéseihez és a hátsó csigolyák neurális csatorna nyílásaihoz való viszonyát. Az V. tábla 4., 5. és 7. ábráján feltüntetett csigolyákat a postsacralis és a fark tájékhoz számítom. Az idetartozó csigolyákkal közös tulajdonságuk, hogy az intraneurális üregeket túlnövik, melyek közül csak két vagy három hosszúkás lyuk nyílik a neuralis csatornába (5. és 4b ábra), továbbá az is közös jellemvonás, hogy az alsó ívszárak (haemapophyses) részére izületi felszín fordul elő rajtuk (4c és 7 a ábra). Az V. tábla 5. ábráján látható, aránylag vastag és erős csigolya, a melyet különben csak később juttattak hozzám s a mely talán nem is azon egyéné, melytől az előbbi csigolyák származtak, széles harántnyujtványai alapján ítélve, nagy valószínűséggel a medencze-övhöz tartozhatott. A sacralis bordáknak értelmezett darabok számára (VI. tábla, 5 a és 6 a ábra) persze kicsinyek volnának a harántnyujtványok, de gyöngébb példányokon meglehet, hogy a proximális végek vékonyabbak voltak, különben az is lehetséges, hogy ez a csigolya körülbelül mint harmadik vagy negyedik keresztcsigolya gyöngébb bordákkal volt ellátva. Az V. tábla 4. ábráján különböző helyzetekben ábrázolt csigolya biztosan a farktájék elülső részéhez tartozik, a hol a csigolyák még csökevényes bordákkal és alaprészükön alsó ívszárakkal vannak ellátva. A bordacsökevényeket viselő harántnyujtványokat tisztán látható varrat választja el a csigolya testétől, miként azt a Nothosauriusoknál és Mesosauriusoknál is találjuk. Felfogásom szerint ez bizonyság arra, hogy a bordacsökevényeket nem a csigolyákhoz, hanem a bordaívekhez kell számítanunk. Az alsó ívszárak izületi helye a 4c ábrán világosan látható. Felteszem, hogy ezek az izülési helyek a csigolyatest elülső végén foglaltak helyet, mivel az alsóbbrendű Stegocephalákon a hypocentrumon, tehát a csigolya elülső részén találjuk. Az V. tábla 7. ábráján látható vázrészek kétségkívül a farki tájék hátulsó részéhez tartoznak. Ezeken a csigolyarészeken a harántnyujtványok már hiányoznak (7b 4> c 31. ábra. A Placochelys nyak- (a), hát(b) és farkcsigolyája (c). 32. ábra. A Trionyx triunquis ötödik nyakcsigolyájának felső ivszárai. (Eredetije a berlini zoologiai múzeumban.) 1 FRAAS E.: Proganochelys Quenstedli BAUR (Psammochelys keupertna QUENST.) ; Jahreshefte des Ver. vaterl. Naturkunde in W-ürttemberg, Stuttgart, 1899, 417—423. lap.
