A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből

Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeihől. 19 és a krétabeli alakokon mutatkoznak, másodlagosan, az Acrodus-typusokra való visszaütésként fejlődhettek ki újra. A Heterodontus közvetlen leszármazása az Acrodus-tói mindenesetre valószínűtlen. A tüske oldalain levő bütykök eltűnése a liaszbeli Ralaeospinax-{z)okon jól követhető,

1 és ekként a fent megnevezett typusok összefoglalását a tüske alakjában említett különbség sem gátolhatja. A régibb alakokat, melyeken a tüskéket számos csomó lepi el, talán a Nemacanthinae alcsaládba foglalva, a sima tüskéjű fiatalabb Heterodontinae családdal lehetne szemközt állítani. A württembergi felső liaszból (s) származó Palaeospinax azonban már az utóbbiakhoz volna sorozandó. Nemacanthus Lóczyi n. sp. A 8. ábrán látható, csúcsán lekopott, de egyébként nagyon jó állapotban levő, csinos úszószárny-tüske 41 mm. hoszú, közepén 4 mm. széles és 15 mm. vastag. Hátrafelé görbülő mellső pereme erőteljes, zománczfényű dentin-léczczel van ellátva. E mögött az oldallapokat apró kerek bibircsek borítják, melyek szorosan egymás mellett a szabadon kiálló tüskerésznek alsó peremétől fölfelé tartanak és elrendezésükből következtetve, hosszanti léczek szétfoszlásából támadtak. A bibircsek a tüske végén apróbbak és gyérebben oszlanak el, úgy hogy mintegy 8 ábra. A Nemacanthus Lóczyi úszószárnyának tüskéje; a eredeti nagyságban, b kétszer nagyítva. eltűnnek; hasonlóképen a hátsó perem felé is kisebbednek és ritkulnak. A hátsó tövissorokat nagy közök választják el, úgy hogy előttük olyan külön hátulsó térségek, mint a Hybodus-oxí, alig hogy mutatkoznak. A tövisek egyszerűek és erősen lefelé hajlottak. A köztük levő hátulsó térség érdes, mindazonáltal elég lapos, úgy hogy a tüskének a _tövissorok tájékáról való keresztmetszete tompán háromszögű, a mint ezt már előbb a Selachusok különféle tüskeformáinak összeállításában jellemeztem.

2 Ezt az új alakot Nemacanthus Lóczyi-x\zV nevezem el, hogy ezzel is köszönetemet rójjam le a Balaton nagyérdemű kutatójának, LÓCZY LAJOS tanárnak, a miért az itt leírt leleteket hozzám juttatta. A bristoli Rhätium-b6\ és az ezzel egykorú württembergi Boncbed-bői származó eddig ismeretes Nemacanthus fajokkal szemben a Nemacanthus Lóczyi, mint régibb alak, kezdetlegesebb typust képvisel, és pedig annyiban, hogy a bibircsek sokkal szélesebben lepik el és elrendezésük a tüske oldalain az egynemű folytonos léczalakulatra vezethető vissza. A Nemacanthus Lóczyi a Nemacanthus monilifer (= Desmacanthus cloacinus Qu.) kiinduló pontjául, vagy legalább korai átmeneti állapotául tekinthető, melyhez 1 JAEKEL

: Über Hypodus i. h. 142. old. 2 JAEKEL

: Über fossile Ichthyodorulithen; Sitzungsber. d. Ges. naturforschender Freunde in Berlin, 1890., 121. old. 2*