A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
20 Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 azután körülbelül hasonló morphogenetikus fokozatban a liasz-hó\ való Palaeospinax-fajok csatlakoznak. A régibb palaeozoi tüskealakok közül még az angolországi carbonbeli Lepracanthus Coléi állhat legközelebb a mi Nemacanthiis-xxxóúxoz és a míg az ellenkezője be nem bizonyul, ez az alak egyszersmind a Nemacanthinák ősének tekinthető. Egyébként a carbonkorú faj tüskéjének zománczbibircsei laposak, gombformájúak és nem zománczcsillagok, a hogyan QUENSTEDT, bizonyára tévedésből, az ő Desmacanthus cloacinus-áxóX leírta. És éppen ebben különböznek az összes előttem lévő e typusbeli alakok a Doggerben fellépő Asteracanthus-tói, melyet viszont a tüskediszítés azonos módosulása nyomán, törzsfejlődés tekintetében az Acrodus-ra lehet visszavezetni. GANOIDEI. EAM. COELACANTH1DAE. A veszprémi Jeruzsálemhegy «conchodon-márga» sárgás-szürke lágy telepeiből elég nagy számmal kerültek elő fedőcsontok (pánczélcsontok), melyek minden látszat szerint valami Coelacanthidá-hoz tartoztak. Alaktanilag mind a két járomcsont-lemezt meg lehet határozni, melyek a Coelacanthinák-xz. jellemző alakot és díszítést viselik. Egy további csont az állkapocs csuklóját hordó második, szájívbeli csont, melyet R EIS 1 a Coelacanthinákról írt jeles vizsgálataiban pterygoideu in-nak nevezett. Ez a 9. ábrán a alatt belülről és b alatt kívülről van lerajzolva. 9. ábra. A Coelacanthus sp. pterygoideumja; a belülről, b kívülről. Azonfelül a mellső inycsontnak egy töredéke van előttem,> de ez csak kevésbbé jellemző felső oldalát fordítja felénk; továbbá van egy kopoltyúsugárlenyomat, végül néhány alig meghatározható csonttöredék. Ezeket a maradványokat nem lehet a REIS-ÍÓI leírt és az előttem levő palaeozoi jura- és krétabeli Coelacanthidák-kai azonosítani. A felsősziléziai Gogolin helység alsó-kagylómeszéből (chorzovai mész) van egy járomcsont-lemezem, mely szintén eltér a veszprémi maradványtól. Az európai triászból egyébként még több más Coelacanthida is le van írva, 2 úgymint: Coelacanthus gracilis AG., egy farktöredék, állítólag a német kagylómészből; Grapliiurus callopterus KNER, a raibli alsó keuperből (nem «upper Keuper», a mint S MITH W OODWARD 1 REIS O. M. : Die Coelacanthinen, mit besonderer Berücksichtigung der im weissen Jura Bayerns vorkommenden Gattungen; Palaeontographica XXXV, Stuttgart 1888., I. tábla, 9., 11. és 12. ábra. 2 SMITH WOODWARD A.: Catalogue of fossil Fishes in the British Museum (Nat.-Hist.) Part. II. London, 409. old.
