A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
16 Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 a koponyában a fogak egészen eltűnnek, 1 a parietalis lyuk bezárul, az arczorr megrövidül a nyakszirti tájék hátrafelé megnyúlik, a «neurocostalis pánczél» pedig — a hogyan ezt röviden nevezni kívánom — a hátpánczélban a dermális búbcsontvázat a peremen elnyomja és a hát- meg a haspánczélon szarunemű pikkelyes váz fejlődik ki. Ez utóbbi elrendeződésében ugyanannyira állandóvá válik, mint a csontváz, és ez a tengeri teknősökön is megmarad, ámbár ezeknek szaruváza, miként valamennyi a vízbe visszatérő gerinczes állaté, nagyon redukálódott. Hogy a tengeri Placodontidk-nak szárazföldi lakókká való átformálódása közben a teknősök jellemvonásai nagyon gyorsan fejlődtek ki és állandósodtak meg, a mellett a legrégibb teknősbékának, a már többször említett Proganochelys Qucnstedti-nek, a württembergi felső keuperben való előfordulása is szól. Ez, miként már FRAAS E. 2 is világosan kifejezte, egy valódi szárazföldi teknősbéka, melynek azonban különösen annyiban vannak primitiv jellemvonásai, a mennyiben először is búbalakú szegélytáblái elül is, hátul is kettős sorban állnak, másodszor, mert nagyon hosszú szegycsonti hídja van és harmadszor, mert BAUR-nak több más Amphichelydiá-jávai együtt a mesoplastronok birtokában van és ezzel közömbösebb ősi állapotra emlékeztető vonatkozásokat őrzött meg. A Proganochelys koponyája és végtagjai — sajnos — mindeddig ismeretlenek. A míg tehát a teknősök főalaksora a szárazföldön fejlődött tovább és különböző irányban más-más sajátosságot öltött, belőle ismét mellék-alaksorok indultak ki, melyek képviselői mocsarakba, folyókba és tengerekbe tértek vissza s ott ugyancsak különböző irányban átalakulva, a szárazföldön szerzett valódi teknősjellegeket részben lassanként ismét levetették. Az egyik alaksor a jurabeli Acichelys-tői a szegélymenti tábláknak a neurocostalis pánczé 1-tól való leválása következtében a Chelonidák-hoz és Chelydridák-hoz vezet; ezek ismét abban különböznek egymástól, hogy az elsőkön a halántékgödröt a falcsontok eresz módjára eltakarják és hogy a haspánczél elemei ugyan még öröklött helyzetben vannak, de csaknem különállókká válnak, míg a Chelydridákon ezek, mint hyoés hypoplastrák, egy keskeny haránthídba szorulnak össze, a koponya halántékgödrei pedig nyitottak maradnak. A folyókban lakó Trionychiá-n a szegélymenti paizsok egészen eltűnnek és a szarucsőröket lágybőrű állkapocs-burok pótolja; a honnan «Lágyteknősbéka» nevük is ered. Végre a Derniochelydákon a neurocostalis pánczél az elemeknek elszigetelt volta következtében egészen felbomlik, a plastraliák vékony pálczikákká zsugorodnak össze és a főpánczél ismét búbos pánczéllá egészül ki, de ez nemcsak az egész hátat, hanem a dermális plastront is bevonja. A Dermochelys, mint ezeknek a tengeri teknősöknek legfiatalabb alakja, ekként az ő pánczélalakulásában ugyancsak pontosan újra visszatér ahhoz a kiinduló ponthoz, melyet a Placochelys képvisel. Abbeli első sejtelmem, hogy e két alaknak hasonlósága közvetetlen rokonságon alapszik, a Dermochelys tüzetesebb tanulmányozása közben csakhamar tévesnek bizonyult. Külső hasonlóságuk visszaütésen alapszik és ez csak fokozza a teknősök biológiailag és morphologiailag annyira változatos phylogeniájának érdekességét. 1 BURCKARD R. az ő érdekes tanulmányában, melyet a Hyperodapedon-ról írt, annyiban tévedett, a mennyiben azt hitte, hogy ennél is, miként a Placodontidkon a hátulsó fogak mind az inyhez tartoznak. Az utóbbiakon világosan különvált az állkapocs, míg a Hyperodapedonon ez egy a fogas iny mellett levő fognélküli lécz által van képviselve. 2 Jahreshefte des Ver. für vaterländ. Naturkunde in Württemberg, Stuttgart, 1899. 401. old.
