A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
Geiinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 17 AMPHIBIA. STEGOCEPHALA. Két csonttöredéket, durvarostos csontszövete alapján, hajlandó volnék Stego^/Wzcy-maradványoknak ítélni. Sajnos, hogy a csontok alakját nem lehet pontosabban megállapítani; ebből az okból rendszertani meghatározásra nem alkalmasak. A nagyobbik, jobb állapotban levő csont talán a medenczeövhöz tartozik; lehet, hogy valami karcsú csipőcsont, a milyent a Stegocephalus-ok a fiatalabb Tetrapoddkhoz képest viseltek. PISCES. S E L A C H I A. FAM. ACRODONTIDAE. Palaeobaiis balatonicus n. sp. Ennek a nemnek csak a fogai ismeretesek; e fogak a gyakoribb Acrodusnem fogaitól abban különböznek, hogy az Acrodus-fog középvonalától finom léczek szövevénye sugárzik ki és a fog koronáján oszlik el, a Palaeobaiis-fogon ellenben a középvonal apró gödröcskékre bomlik fel, melyek a fogfelület középső részét foglalják el. Ez a jelenség azon alapszik, hogy ama léczalakulatok gyakran r e c z ézetet (anastomosia) alkotnak. A Palaeobatis angustissimus (H. v. M.) JAEKEL, 1 mely faj a kagylómészben és a keuperben van elterjedve, a reczézést az egész fogkoronán élesebben hordja mint a sugaras léczképződést; az előttünk levő fajon ellenben a gödröcskéket szülő reczézés csak a fogkorona közepén uralkodik, míg annak oldalain és különösen a fog két végén a sugaras léczek még világosan kifejlődöttek. Ez az alak, mely ekként egy különvált fajt képviselhet, ennélfogva közbülső helyzetben van az Acrodus és a Palaeobatis között. Azonban mikroszkopikus szerkezetéből, mely persze csak a fogacska keresztmetszetén, ráeső fénynél, volt megállapítható, határozottan kiderül, hogy a Palaeobatis-hoz tartozik. Ez a mikroszkopikus szerkezet nyilvánvalóan dentinből áll és, a mennyire fel lehet ismerni, ugyanazokat a szerkezeti viszonyokat mutatja, melyeket i. h. a Palaeobatis angustissimus-x6\ leírtam és a X. tábla 1. ós 1 JAEKEL : Die Selachier aus dem oberen Muschelkalk Lothringens; Abh. z. geol. Spezialkarte von Elsass-Lothringen, Strassburg, 1889, 329. old. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. 2 6. ábra. A Palaeobatis balatonicus középső állkapocs-foga. a eredeti nagyságban, b négyszeresen nagyítva.
