A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
12 Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 teknősök élére és a Dermochelydd-VzA («Atheca» C OPE) tekintették a most élő teknősök legősibb typusának. Azonban ez utóbbiakat illetőleg legújabban megváltoztak a nézetek, a mennyiben úgy C ASE C. E., miként BAUR G. és DOLLO L. felismerték, hogy a Dermochelys csak egy nagyon különleges Chelonida. Ezt a felfogást tökéletesen igazolhatom azon vizsgálat alapján, melyet a Dermochelys-nék egy, kollégám, dr. TORNIER úr közvetítése folytán a berlini zoologiai múzeumtól vizsgálatra átengedett embryoján végeztem. Azt hiszem továbbá, hogy nem lehet kétséges, miszerint a tengeri és folyami teknősök szárazföldi és mocsarakban lakó teknősöktől származnak, nem pedig megfordítva, a hogy gyakran föltételezték. Hogyha csak az utóbbiaknál szilárdultak volna meg a teknősök sajátosságai, abban az esetben az előbbiek nem mutathatnának szervezetüknek lényeges pontjaiban olyan tökéletes megegyezést. A mi a folyami és tengeri teknősökön a typikus teknos-jellegek- bői hiányzik, azt az egyes csoportok kétségkívül másodlagosan vesztették el, úgy mint a tengeri teknősök elhagyták a bordáknak összezáródását és a dermális peremtáblákkal való egybenövését, a Trionychidák pedig a dermális peremtáblákat és az állkapcsok szarukáváit vesztették el. Ezeken a typusokon a haspánczélnak fogyatékosabb kifejlődése is szükségszerűen másodlagos, minthogy rajtuk a typikus mellvértnek valamennyi eleme szokásosan helyezkedett el. b) A teknősök csontvázának morphologiájához. A teknősök pánczélja az anatómia, ontogenia 1 és palaeontologia egybehangzó eredményei szerint a következő alkotású. 2 I. A hátvért (carapax) csontelemei: a) A középső ideglemezek (ne uráli a), melyek a pánczélban rejlő csigolyák tövisnyújtványainak lemezes szétterüléséből alakulnak. b) A 8 páros borda, melyeket különös néven bor dale meze lenek (costal i a) neveztek, minthogy tévesen azt hitték, hogy a valódi bordákra külön dermális lemezek telepednek. c) a szegélylemezek, melyek bizonyára mind dermális eredetűek és feloszlanak: d) a tulajdonképeni peremmenti táblákra (marginalia), c*) a tarkólemezre (nuchale) és c "') a f a r k f e d ő-re (p y g a 1 e). Az utóbbi elemek dermális eredete embryologiai szempontból is meg van állapítva, azonban a részleteket illetőleg az őslénytan még több tekintetben járul hozzá a megvilágításhoz. A Placochclys-en a tulajdonképeni dermális hátpánczél a peremen tetemes nagyságú búbokba vastagodik és a Psammochelys-en, vagyis az első valódi szárazföldi teknősön — ellentétben a fiatalabbakkal, melyeken csak egy egyszerű marginalis koszorú van — elül és hátul még közbülső táblák vannak be1 A. GÖTTE : Ueber die Entwickelung des knöchernen Rückenschildes (Carapax) der Schildkröten; Zeitschr. f. wiss. Zool. 1899. 2 Itt egyelőre az epidermális szarupajzsokat nem veszem figyelembe.
