A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből
Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 iktatva, melyeket FRAAS E. 1 felső szegélylemezek-nek (scuta supramarginal i a) nevezett el. Ilyen közbülső búboktól válhattak külön már előbb a tarkó- és fark fedőlemezek. A tarkólemeznek, mint a fejet visszahúzó izmok 2 tapadóhelyének kiváló működésbeli jelentősége van; ezek az izmok bizonyosan a Placohelys-weA is a hátpánczél mellső pereméhez tapadnak és szemmel láthatólag ott alkottak olyan támasztó pontot, mely azután állandóan fennmaradt. A tarkólemez dermális jellegét bizonyítja továbbá az a körülmény is, hogy ez a darab a ChelonicLákon a szegélykoszorúba mellső záródarab gyanánt ékelődik bele és ott primus inter paresként mutatkozik. II. A has vért (plastron) merőben más kifejlődésű és ezzel azt bizonyítja, hogy morphogenetikus tekintetben a hátvérttől független. BAUR G. azt a véleményét fejezte ki, hogy a teknősök ősei a hát- és hasoldalon egynemű bőrpánczéllal bírtak vala. Ezt a nézetet a Placohelys nem igazolta és ítéletem szerint éppen oly kevéssé szól e mellett a hasvértnek anatómiai szerkezete. Áll pedig ez: a) az elül fekvő páros kulcscsontokból (clavicula, epiplastra) és a mögöttük közepett levő közbülső kulcscsontokból (interclavicula, entoplastron), melyek valamennyi négylábú vállövének hasoldali dermális elemei; b) három, vagy négy pár táblából, melyek GÖTTE A. szerint dermális eredetűek és, miként ezt a Placochelys mutatja, főképen az úgynevezett hasbordákból (gast rali a) rakódnak össze. Ennél a mi új alakunknál azonban, miként fent mondtuk, úgy áll a dolog, hogy : c) a valódi bordák distalis végződései is leérnek a hasbordák közé és velők egybeolvadnak. Vájjon e distalis bordarészek eltünnek-e a hasbordák között, avagy velők tökéletesen összeforradva a hátoldali bordadaraboktól leválnak-e, ezt az előttem levő maradványok alapján nem merem eldönteni. Az utóbbi eshetőség a valószínűbb, minthogy a Placochelys-en ama szélesre terült bordavégek és a hasbordák kapcsolata szerfelett szoros és, mert az alsóbb szervezetű Tetrapodáknak elsődleges haránttagozásuk van, a mi háti és hasi részüknek szétesését elfogadhatónak tünteti fel. Az ekként összetett két pánczélfélnek fontosabb tagozódása a következő : A hátvért eredetileg (Placochelys) dermális búbokból áll, melyek a peremen nagy szegélybúbokká duzzadnak. Ezek, valamint néhány elül és hátul melléjük helyezkedő búb a legtöbb teknősbékán (kivéve a Trionyx-et) fennmaradt, ellenben a Dermochelydák-on ezek a búbok ismét teljes pánczéllá nőnek össze, mely nemcsak a hátat, hanem a hasrészt is elborítja. A bordák már a Placochelys-e.n tetemesen kiszélesednek a pánczél alatt és ennek hordozóivá válnak. Ez a hajlandóság a valódi teknősbékákon megnövekedik, a mennyiben ezeken az egymásután következő nyolcz pánczélbeli borda egymás közt és az ideglemezekkel összeforrad és a meddig ezek érnek, a bőrpánczélt fölöslegessé teszik. A bőrpánczél — eltekintve a tarkó- és fark fedő lemeztől — rendes módon csakis az olda1 E. E RAAS: Proganochelys Quenstedti B AUR (. Psammochelys Keuperiana Qu.) ein neuer Eund der Keuperschildkröte aus dem Stubensandstein; 1. c. 410. lap. 2L. DOLLO: Sur L'origine de la Tortue lutte; Derm.och.elys coriacea ; Bull. Soc. Seiences medic, et naturelles de Bruxelles, Febr. 1901.
