A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
4 Bakonyi triászkorú ostracodák. k. barátomnak, ki munkám megírása közben a legnagyobb készséggel bocsátotta rendelkezésemre a helyszínen szerzett tapasztalatait s az irodalom megszerzésében is buzgón támogatott. * * * Dr. A. E. REUSS, ki a kövesült kagylósrákok ismertetésében mint úttörő szerzett elévülhetetlen érdemeket, azt mondja, hogy az ostracodák éppen olyan jó és fontos segítő eszközök a geológiában a különböző rétegek jellemzésére és megismerésére, mint a többi szervezetek, csak egy szükséges, hogy t. i. sok helyről ismerjük őket s ugyanolyan rétegekből. szóval vezérkövületeiket kell ismernünk. REUSS véleményéhez lényegében hozzájárulhatunk ugyan, de a palaeontologiában az ostracodákra irányuló kutatás annyira elhanyagolt, hogy ismereteink a többi állatcsoporthoz képest elenyészően kicsinyek. Pedig az ostracodák az által, hogy kemény mészhéjból álló kagylójuk van, igen jó kövesülő tárgyak s a kövesülés folyamatát a legtöbb esetben kitűnően kiállják. Életfeltételeik, életnyilvánulásaik éppen úgy meg vannak szabva, mint a többi állatoknak; a recensekről tudjuk, hogy egyesek szabadon úsznak a tenger vizében, mások állandóan a tenger fenekén élnek s úszni sem tudnak. Tartózkodási helyük tehát szigorúan meg van szabva s bár vannak olyanok is, melyek a meghatározott zónán átlépnek, általában véve mégis korlátok közé vannak szorítva, s mint ilyenek, nagyobb figyelmet érdemelnek, mert rájuk még szép szerep vár a palaeontologiában és geologiában egyaránt, s semmivel sem nyújt pontos ismeretük kevesebb hasznot, illetve eredményt, mint az egyéb szervezeteké. Minthogy a palaeontologusnak semmi egyéb nem áll rendelkezésére, mint a kagyló, a zoologusnak kell őt segítenie munkájában; kell, hogy az állapítson meg a kagylón olyan jellegeket, melyeket a palaeontologus is sikerrel használhat a családok, nemek, esetleg fajok meghatározására. A zoologusnak rendelkezésére állanak a szervezeti viszonyok, melyeket a palaeontologus előtt örök homály takar. A kagyló pedig — a mint tudjuk — igen sokszor teljesen megbízhatatlan, mert az állat jobb és bal kagylója, hím és nőstény példánya, ki nem fejlődött egyéne egymástól nagyon különbözhetik nemcsak alak, de felületi díszítés tekintetében is, s sokszor hiába keressük azt a hálózatot, vagy díszt a kifejlődött egyénen, melyet a fiatal példányon még jól szemlélhettünk. De ha ismerjük a recens állatok szervezetét, a szervezetnek hatását a kagyló alakjára, szerkezetére s az állat életmódját, akkor sok tévedéstől megmenekülünk s rájutunk arra az útra, mely nem a fajok szétkülönítésére vezet, hanem azok összevonására, egységesítésére.
