A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
5 Bakonyi triászkorú ostracodák. A palaeontologusnak mindig azt vetik szemére, hogy az új fajok, nemek felállításánál — sokszor lényegtelen — külsőségekre támaszkodik, minthogy jelen esetben semmi egyéb nem áll rendelkezésére, mint az állat megkövesedett héja. Hiszen nem is szólhatunk a kemény érv ellen semmit, de miről győznek meg bennünket a „Challenger „Gazelle", meg egyéb expedicziók munkálatai. A több százra rugó fajból csak nagyon kevés kagylóban találtak állatot is, legtöbb esetben csak kagylókat kaptak, melyeket a tenger fenekéről kotortak íel az iszappal, homokkal együtt, a mit éppen úgy kellett iszapolnia a zoologusnak s vizsgálnia, mint a kövesedett anyagot, melyben talán sok esetben semmivel sem rosszabb megtartásúak az ostracodák, mint a tengeri iszapból előkerültek. Hányszor olvassuk BRADYnél, hogy csak egy kagylót kotort elő az iszapból, homokból, csak egy példánynál talált szervezetet, de az rossz megtartású, vagy pedig az állat kevésbbé ismeretes. Tehát a kagylónak igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk nemcsak a palaeontologiában, hanem a zoologiában is, szerkezete figyelmes vizsgálódást kíván, mert a faj megismerésére sokszor az egyedüli eszköz. * * * A kagyló méreteire vonatkozólag megjegyzem, hogy a hosszúságot és magasságot oldalra állított kagylókról néztem, az átmérőt az élére állítottról. Mindig a legnagyobb magasságot és átmérőt számítottam. * * * Készült részben a József műegyetem állattani, részben a tud. egyetem föld- és őslénytani intézetében. Budapest, 1911 május havában.
