A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
63 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A forráshegyi nagy és szép feltárást az 1902. évi pünkösdi kirándulás alkalmával fölkeresve, mintegy 20 gyűjtő figyelmesen meggyűjtötte és a kisebb ammoniták közül csak a Celtites epolensis-nek, tehát egy igen vastaghéjú fajnak egy példányát találták, míg a nagyobb arcestidák és trachyceraták éppen nem voltak ritkák. Ez a tény a föntebbi magyarázatnak hasonlókép kedvező volna. A lassú sülyedésnél a kisebb héjak — eltekintve az eltűnő kivételektől — teljesen feloldódtak, a nagyobbak közül csak annyira maradtak meg a részek, a mennyire a beágyazással a szénsav hatásától meg voltak védve. A gumós meszek tehát a mélyebb tengerekben mint tömött ammonit-meszek képződtek. Még nem vettük fel a radiolaria-iszap és vörös agyag mélységbeli zónáit, a melyben minden mészhéj feloldódik, azonban igen azon régiót, a melyben a feloldás kezdődik. A Vámos-Katraboczánál, valamint valamennyi többi előforduláson elterjedt szaruköves gumókat, mint a radiolariák átalakult maradványait magyarázhattuk. 3. Az ellentét az általánosan elterjedt, gyakrabban planktonosan élő ammonit-nemek és a bent honos (fenéklakó), helyhez kötött alakok között, a középtriaszban épp oly éles, mint a devonban. 1 Az általában előforduló vezérkövületek, különösen a Ceratites, Trachyceras (illetőleg Protrachyceras, Anolcites. Sirenites stb.), Hungarites, Balatonites, Ptychites, Beyrichites, Gymnites, Sturia és a közeli rokon Cladiscites, továbbá az Arcestes, Joannites és Monophyllites nemekben foglaltatnak. A ceratitoid-nemek nagyobbrészt ugyanazok, a melyek egész a germán triasztengerig elterjedtek, míg az arcestoidák (Arcestes, Joannites, Monophyllites) itt hiányoznak. Másrészt más nemek egész sorozata szűkre szabott környékre szorítkozik, a hol néha nagy tömegben lépnek föl; ehhez képest benthonikus életmódúnknak kell a következőket tartanunk : Dinarites, Arpadites, Celtites, Lecanites, Isculites, Longobardites, Lobites. Például a Vámosnál és Esinón nagyon gyakori és alakgazdag Arpadites a Monte Clapsavon egyetlenegy példányban előjött fajjal van képviselve és Felső-Örsnél egészen hiányzik. A dinarites, a «-Din. avisianus zóna» magyar aequivalensében egészen hiányzik; lobites és lecanites csak egészen szórványosan egyes termőhelyről, például Sct.-Cassianról és Veszprémből ismeretesek. Azonban lobites-eket Sct.-Cassian mellett (Stuores), valamint Hallstattnál (L. ellipticus) olyan nagy tömegben lelhetünk, miként ez a mai tengerfenék fenéklakó állatainak kolóniájában szokott lenni. Ezek közül a bent honos alakok közül a német triászból egyetlenegyet sem ismerünk. Az ismertetőjegyek egyoldalú kiképződésében, illetőleg ezek visszafejlődésében a benthonos alakok a devonban és a középtriaszban megmaradó jellegeket mutatnak. Vannak egyrészt gömbös vagy csuklya-alakú visszaütő alakok, valamint ugyanilyenek egyszerű varrattal, így a lobites. isculites, dinarites és lecanites a triaszban; prolobites és pseudarietites a devonban. Másrészt a benthonos nemek itt is, ott is evolut, lapos héjakat tartalmaznak, a melyeken néha az egyszerű varrat erős vagy egyoldalúan kifejlett díszítéssel egyesül, így a celtites, arpadites, dittmarites a triaszban, triainoceras, phenacoceras, paralytoceras és a Gonioclymenia pcssoides a devonban. 1 Über devonische Ammoneen; Palaeont. Abh., kiadják: AKTHABER-UHLIG, 1902, 91. oldal.
