A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

64 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A FOSSZILIS NAUTILEÁK ÉS AMMONEÁK ÉLETMÓDJÁRÓL. Az ammonita-tartalmú lerakodások facies-tulajdonságáról szóló előbbi tárgyalásokhoz szabad legyen még a mezozoos és paleozoos cephalopodák életmódjáról is némi magyarázatokat hozzácsatolnom. A becsavarodott nautiledk szabályszerű elkülönülésével és az ammoneák gyors, gyakran ugró módon előrehaladó fejlődésével ellentétben, az egyenes nautiledk héjai igen kevéssé változnak; egy alsó-szilurbeli szabályos orthoceras-1, sőt egy alsócambriumi volborthellá-1 a közép-triaszbeli alakoktól csak faji jellegek választják el. Ha HYATT nézete, hogy a nautileák-nak igen különböző szervezetük volt, bizonyos megszorítással találó is, másrészt vannak olyan héj formák, a melyeken semmiféle fontosabb jellegeket nem ismerhetünk föl. Sőt az orthoceras a szilurtól a triászig hasonló állandóságot mutat, mint a limulus (a kagylómésztől a jelenkorig) vagy a lingula (a szilurtól a jelenkorig). Érdemes tehát egyenesen a triász-nautiledk leírásával kapcsolatban kérdezni annak az okait, hogy miért oly hosszúéletűek a botszerű cephalopodák és miért jelentkeznek oly gyakran mint visszaütő alakok? JAEKEL OTTÓ nagy mértékben serkentő tételei a fosszilis cephalopodák szervezetéről és életmódjáról,

1 anatómiai és physiologiai szempontok alapvetésével vannak fölállítva és az ehhez csatlakozó megvitatások többnyire szintén ebben az irányban mozognak. Az ontogenetikus és törzsfejlődési szempontok mindenekelőtt HOERNES RUDOLFnak egyik munkájában

2 nyernek beható méltatást. A következő megfontolások inkább a geologus szempontjából történnek és különösen azon üledékek geologiai föllépéséből és természetéből indulnak, a melyekben a csavarulatos nautiledk és orthocerasok fordulnak elő. De a biologiai megfontolásokról is meg kell röviden emlékeznünk. A legtöbb búvár szerint, a kik erről a kérdésről nyilatkoztak, az orthocerasok bár fenéklakó, részben az iszapba fúródó és csúszó alakok voltak, de nem voltak odanőve. Az odanőtt alakoknál az a szimmetrikus vagy radiálisan szimmetrikus alak állandósága nem volna kimagyarázható, a melyet az orthocerasok a kambriumtól a felsőtriaszig megtartottak. A legtöbb odanőtt tengeri állat (rudisták, osztrigák, richthofeniák, discinák) olyan változáson esett át, a mely — eltekintve a néha megfigyelt kamrázástól — a héj külső alakját szabálytalanná teszi. 1 Zeitschr. d. deutschen geol. Ges. 1902., Sitz.-Ber. 67. oldal. 2 Die Anfangskammer der Nautiloiden und die angebliche Anheftung derselben bei Orthoceras; Jahrb. k. k. geol. Reichs-Anstalt, 1903., 1. oldal.