A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
62 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A BAKONY AMMONITOS-RÉTEGEINEK FACIESBELI KIFEJLŐDÉSE. 1. Tömött, vörös szinű cephalopodás meszek, a melyekben a héjfelület a díszítéssel jól meg van tartva, Vámos-Katraboczán, Geleméren és VörösBerényben találhatók. Hasonló képzó'dmények a jurakorú rétegekben is meglehetősen elterjedtek (Hierlatz, S.-Vigilio a Garda-tó mellett); a fiatalabb formácziókban hasonlót nem találunk, míg a paleozoicumban 1 éppen ennek a faciesnek van legnagyobb elterjedése és fontossága. A balti alsó-szilur és a kelet-alpesi felsőszilur orthoceras-meszei, Mnenian és Greifenstein goniatites-fészkei, mindenekelőtt azonban a felső-devon minden zónájában (Martenberg, Cabriéres, Fichtelgebirge és Ebersdorf) elterjedt tarka clymenia- és goniatites-meszek képviselik ezt a kifejlődést. A fiatalabb paleozoicumban hasonló képződményeket eddigelé csak FiumeSosio (Sicilia) és Timorról ismerünk; az alsó-triaszban a Prionolobus rotundatus (Salt-Range) zónája, daczára eltérő színezetének (sárgástól a szürkéig), mindenesetre igen hasonló. A kagylómészben (Schreyer-Alp, Han-Bulog, Haliluci és Budua), valamint a felső-triaszbeli hallstatti meszekben, a vámos-katraboczaival megegyező facies különösen el van terjedve és fontos. A hasonló wengeni-szintben főkép a Monte Clapsavon (Friaul) és Pozoritta (Bukovinában) előfordulásai fontosak. Ezen hallstatti facies vörös meszei nemcsak lencseszerű vagy fészekszerű felhalmozódásaikban tartalmaznak nagy tömeg individuumokat, hanem a cephalopodák legkülönbözőbb alakjait is. A vörös mész nagyobb alakgazdagsága különösen más, egyidős ammonit-faciessel való összehasonlításból tűnik ki. 2. Ellentétben a vámos-katraboczai vörös, részben crinoideás ammonit-meszekkel, a melyekben a héjak jól megmaradt, mindkét oldalon látható díszítéssel konzerválódtak, a forráshegyi szürke wengeni gumósmeszek és a hasonnemű s o mhegyi vörös meszek más faciest mutatnak. Miként a rajnai devon «kramenzel-meszeiben» a felületi díszítések sohasem maradtak meg élesen, a külső héj majd mindig eltűnt és az ammonita-héj sokszor félig elpusztult. Például a Joannites tridentinus (IX. tábla, 1. ábrabeli) nagy példánya csak félig maradt meg. A megmaradásnak ezen különös, a paleozoicumban gyakori módja fölött már sokfélekép vitatkoztak ( RICHTER, GÜMBEL és mások). A partvonalban a görgetegképződésre gondoltak, a goniatites gumókat ezért másodlagos lerakodásoknak nyilvánították, 2 most azonban általában ahhoz a felfogáshoz jutottak, hogy a tengervíz szénsavának chemiai korróziója a nagyobb mélységekben a héjak szabadon fekvő felét szétrombolta. A felső-örsi fehér krétaszerű márgásmeszek különösen kedveznek ezen föltevésnek. Nemcsak a nagy példányok vannak felezve, vagy csak töredékesen megtartva, hanem a kisebb példányok is csekély kivétellel eltűntek. 1 V. ö. FRECH: Lethea palaeozoica, 2., 67. és 134. old. 2 V. ö. TIETZE E. kitűnő, azonban homályos fejtegetéseit Ebersdorfról szóló munkájában, Palaeontographica XIX., 124., 125. oldalakon.
