A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
56 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. Fleinsser-völgyben olyan faunát derített ki, a melynek a Bakony vörös meszeihez 1 sok vonatkozása van. A Mojsisovics-tól és SALOMON-ÍÓI a Marmolatán megfigyelt rétegsorozat fölülről lefelé: Marmolata-mész (megfelel a schlerndolomitnak), Buchensteini-rétegek, Mendola-dolomit, Legalsó kagylómész, Campilei-rétegek arra utalnak, hogy a marmolata-mészben a vámosi vörös kovásmésznek aequivalensei keresendők. A nagy vastagságnak megfelelően (800—900 méter) a marmolata-meszek még a wengeni-rétegek 2 fölé nyúlnak. MOJSISOVICS szerint a Fedaja-glecser és a Forno di Fiemme latemar-meszének kövületes lencséi megfelelnek a buchensteini- és wengeni-szint átmenetének, vagy a Dinarites avisianus MOJS. zónájának. A fajok fellépésében a túlnyomóan fiatal (wengeni) típusok mellett egész hasonlóan, mint a Bakonyban, kevesebb régi alakot különböztethetünk meg: A marmolata-mész régebbi (buchensteini kagylómész) fajai: Pleuronautilus Pichleri HAU. Balatonit es Waageni MOJS. Typ. et var. » late-umbilicatus SALOM. A marmolata-mész (N.) fiatalabb alakjai: Dinarites Misanii MOJS. » quadrangulus SAL . | Viszonya. > nem ege» Horichi SAL. j szen biztos Trachyceras Fedaiae SAL. (AFF. Trachyc. Hylactor) Trachyceras symmetricum, LBE (aff. Arche lao LBE). Celtites evolutus SAL . (aff. epolensi MOJS.) Arcestes Böckhi MOJS. (Tridentinusmész). Arcestes Taramellianus TOM . (Mte Clapsavon). Procladiscites cf. Meneghinianus (Monte Clapsavon). Sageceras Walteri MOJS. (indifferens, a sct.-cassiani kagylómészből felnyúlt). Megaphyllites obolus MOJS. Monophyllites cf. wengensis MOJS. Gymnites Ecki MOJS. Sturia forojuliensis MOJS. 1 Hogy SALOMON kitűnő fejtegetésében, a melyet a «korálzátonyoknak» korálokból és diploporákból való keletkezéséről írt (29. old.), nem vette figyelembe azokat a beható közleményeket, a miket én, nem sokkal a marmolata munkájának (1895) megjelenése előtt erről a tárgyról, a Karniumi Alpokról szóló munkámban (404—410. old.) közöltem, ez a két munka megjelenésének csekély időkülönbségén múlik. Én ott ráutaltam arra, hogy egyes vidékeken biztosan diploporák, más helyeken épp úgy kétségtelenül korálok alkotják a zátonyokat (Riff), és rámutattam a koráiszerkezet eltűnésére, a mely pari passu halad a dolomitosodással. 2 A «Lommeli-rétegek» elnevezése, a mit SALOMON a buchensteini- és a tulajdonképeni raibli-rétegek között levő valamennyi lerakodásra javasolt, nem ajánlatos, mert a Daonella Lommeli csak a wengeni-rétegek stratigrafiailag korlátolt szintjét jellemzi és a cassiani- és a buchensteini-rétegekben hiányzik. A D. Lommeli csakugyan ott van a marmolatamészben a hegynek úgy a déli, mint az északi oldalán. Azonban a marmolata-mész helyi kifejlődésére a «Lommeli-rétegek» másik megnevezése nem szükséges és egy általános név azért nem lehetséges, mert a D. Lommeli a kérdéses rétegösszlet alig egy harmadában jön elő.
