A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
57 XJ j cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. Hasonnemű összetételt mutat a latemari fehér mész Fornóról (vagy Mezzavalle) a Fleimsi-völgyben, csakhogy itt az ősi típusok (ceratites és balatonites; Hungarites Emiliae) számra nézve fölülmúlják; a meglevő tudósítások még ugyancsak hézagosak. Sokkal távolabb, nyugat felé, a szürke esinoi-mészkőben, a marmolata kőzet aequivalensében ammonitekben gazdag mészlencsék fekszenek (Val di Cino), a melyek tartalma ismét a legnagyobb megegyezést mutataja a magyar faunával; már MOJSISOVICS 1 kiemelte 1882-ben, hogy a Bakony szarukőtartalmú meszének fajai egytől-egyig megvannak Esinonál is. Ugyanez a kutató azt is hangoztatta, hogy a szürke vagy fehér füredi-meszek olyan faunát tartalmaztak, a mely általában a típusos wengeni-rétegek faunájával egyezik meg. De MOJSISOVICS az ő idejében meglevő adatokat még nem tartotta elégségesnek arra, hogy a Trachyceras Archelaus zónáját tovább osztályozza, hanem a cephalopodák eloszlását a Bakony meszében úgy magyarázta, mint a helyileg megváltozott fizikai viszonyok következményét. Csak később állították föl a vörös szaruköves mész déltiroli aequivalensét, azaz a marmolata-mész központjában levő lencse részére a Dinarites avisianus zónáját. Már a név azonban nincs valami szerencsésen választva. Bár a Dinarites avisianus Forno mellett, a Fleimsi-völgyben igen gyakran előfordul, de ezenkívül még csak a kaltwasseri tufás márgákban, Raibl mellett van meg és másfelé rokon fajok képviselik; nyilvánvalóan egy benthonikusan élő alak fészekszerű előfordulása. Egyszerű díszítése és varrata mint egy paleotriadikus csoport kevéssé megváltozott maradványát tünteti elénk. Mindenképen alkalmasabb volna az Arcestes subtridentinus zónája megnevezés, a mely Magyarországban anélkül is régóta használatos. Azonban egészen eltekintve az elnevezéstől, a vörös kovás meszeknek Monte Clapsavon, Marmolata, Recoaro, Bladen és Esino előfordulásaival való összehasonlítása, a buchensteini- és a wengeni-rétegek között egy önálló zónának elkülönítését nem mutatja tanácsosnak. Ez a közbülső zóna mindenütt szűkölködik sajátságos fajai által az ismertetőjegyekben, azaz bizonyos önálló fejlődés ismérveiben. A Trach. Curionii változása épp oly kevéssé elég jelentős, mint a benthonos arpadites és dinarites helyi előfordulása. Az Arcestes subtridentinus inkább egy zónafosszilia követelményeinek felelhet meg, hiányzik azonban Recoaro, Bladen és Marmolata termőhelyein. A Dinarites avisianus zónájának fölállítása tehát igen könnyen maga után vonhatja az Arcestes subtridentinus valamivel magasabb zónáját. Mindenütt abban a helyzetben voltunk, hogy a régi buchensteini, sőt a kagylómész-fajoknak többé-kevésbbé magas százalékát a wengeni-szint alsó szakaszában is kimutathatták. Más szavakkal mondva: egy fiatalabb faunának egy idősebből való lassú fejlődése teljesen észrevétlenül halad előre. Vándorlások nem történtek : inkább — a mit SALOMON is találóan kiemel — a Ceratites trinodosus faunájából a fiatalabb Trachyceras Reitzi 2 faunája, és az utóbbiból a Trachyceras Archelaus faunája fejlődött. Egyrészről a füredi-meszek a Trachyceras Archelaus és a Trachyceras (Anolcites) julium-mai, másrészről a Trachyceras Reitzi (A) tartalmú kovásmeszek egyet1 Cephalopoden der mediterranen Triasprovinz, 312. old. i Minthogy a Trachyceras Curionii kissé eltérő változatban még a vörös kovásmeszekben is megvan, azért a Mojsisovics-tól javasolt névváltoztatás: Trachyceras Curio7iii zónája a Trachyceras Reitzi zóna helyett, nem ajánlatos.
