A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
84 Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 84 Daonella hungarica MOJS. 18. old., II. tábla, 19. ábra (töredék). Ez az aszófői tufásmárgákból, a Studeri- és a Reitzi-szintek közül, került elő. Daonella Lommeli WISSM. sp. 19. old., a Tridentinus-mészkőben; kétséges, hogy a fiatalabb Füredi-mészkőben is előfordul. Ezen a kilencz daonellán kívül, a melyek közül a Gümbeli, Böckhi, obsoleta, reticulata és a hungarica kizárólag a Bakony alakjai, a többi négy faj pedig az Alpokból is ismeretes, még a Bakony első halobiára is felsoroltatik (35. oldal), a mely nemének egyúttal a legrégibb faja is, ez a Füredi-mészkőből származik és csak töredékekben ismeretes. A Bakony kagyló-meszének összességéből jelenleg előttem levő anyag sem valami gazdag s ezért a már ismertetett adatokhoz csak kevés kiegészítést vagyok képes hozzá fűzni. B. ii. a) Recoaro-emelet. Egy barnásszürke szinű mészkődarab, kicsiny kagylókkal megtöltve, a mik ahhoz az indifferens typushoz tartoznak, a miket Modiola triquetra SEEB. vagy Gervilleia mytiloides SCHL. sp. gyanánt szoktak említeni, leginkább mint a Reichenhalli mészkő helyettesítője tünt volna fel előttem, a mely az Északi-Alpokban igen el van terjedve és Guttensteini-meszünk legalsó rétegeivel párhuzamosítható (Verhandl. d. geol. R.-Anst. 1897. évf. 201. oldal), ha nem találtunk volna a veszprémi Alsó-erdőben hasonló sárgás ázinű kőzetdarabot, a melynél fogva az a kérdés támad, vájjon az efféle esetek a Bakonyban elegendők-e egy határozott szint fölismerésére. A veszprémi Alsó-erdő (nem a IX. profilból) utóbb említett darabját ugyancsak ismét barnásszürke mészkövek kisérik, a melyek az előbb említett darab kőzetéhez hasonlítanak s a melyekből a VIII. tábla 17., 18. ábráin lerajzolt két pecten származik, az egyik, a 18. ábrabeli, typusos Entolium gyanánt tekintendő, a milyeneket az alpesi triaszban eddigelé csak a judicariai Prezzo-mészkőből ismerek. Míg a 18. ábra erősen domború bal teknőt, addig a 17. ábra sokkal laposabb jobb teknőt mutat, azért lehetséges, hogy a két teknő egy fajhoz tartozik, ámbár a jobb teknő a fülek kitágulásából semmit sem mutat. A 18. ábrabeli bal teknő jóval ferdébb, mint ezt az ábra mutatja. Ezt a pectent nem tudtam megkülönböztetni a judicáriai kagyló-mészbeli fajtól, a melyet később fogok leírni, s ezért lehetségesnek látom, hogy ez az Entolium is a veszprémi Alsó-erdő kagylómeszéből és nem a veszprémi-márgacsoportból került ki. Ha azonban a veszprémi Alsó-erdőben a kagyló-mész is fel van tárva, 1 az említett kagylót magába záró sárgás mészkődarab ennek a szintjéből is származhatott és így az előjöveteléből származott kétség, hogy az először említett mészkő Reichenhalli-mész volna, magától megszűnik. A gyaníthatólag Reichenhalli-mésznek ez a darabja a Balatonnak csopak— kövesdi partjáról, PALOTAI kanonok szöllejének közeléből való és bizonyára görgeteg, s ezért először eredeti termőhelyét kellene megállapítani. A valóságos Reichenhalli1 Dr. D IENER K. tényleg erről a helyről kagyló-mészbeli cephalopodákat említ. Továbbá azt is föl kell említenem, hogy egy sima entolium, egészen hasonló a VIII. tábla 18. ábráján látható alakhoz, Hidegkút alatt a legalsó kagyló -mészkő bői került ki.
