A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
32 A wer fen i rétegek vezérkövületei. 14 ismerhetünk fel és semmi nyomát a radiális bordáknak. A zár tájéka fogatlannak látszik (azonban tökéletlenül maradt meg). A radiális bordák hiánya nem lehet ellenérv a kagylósmész fajokhoz való sorozása ellen; az Enantiostreon difforme, vagyis az a faj, a mely a legkevesebb bordát mutatja, bábján (cf. GOLDFUSS: Petr. Germ. LXXII. tábla, 1. ábra) bordátlan felülettel kezdődik, a mely nagyságra a szóbanforgó alsótriászbeli alakot felülmúlja. A bordák csak az előrehaladó növekedéssel jelentkeznek. Mindenesetre a tökéletlen megmaradás a meghatározást csak fentartással teszi lehetségessé és az a gondolat sincs egészen kizárva, hogy az alsótriászban valódi osztrigák is felléphetnek. Az Ostrea-génusz első képviselőjét mindenesetre csak a felsőtriász bázisán találjuk a karniai emeletben. Eltekintve az Enantiostreon difforme embrionális héjának az Enantiostreon Gepidorum-xx\a\ való megegyezésétől, a geologiai kor inkább az Enantiostreon megjelölése mellett szól; sajnos, a héj a búbon olyan rosszul maradt meg, bogy a növedékforradás jelenléte vagy hiánya nem volt megállapítható. Az osztrigaszerű héjaknak az alsótríászban általában új föllépése mindenesetre megérdemli az ábrákkal magyarázott ráutalást. Termőhelye: Iszkahegy, a tirolites-márgákban. Enantiostreon ? sp. Egy sima, osztrigaszerű héjnak a lenyomata, eltekintve a szabálytalan körvonalaktól, bizonyos hasonlóságot mutat az előbb leírt fajjal. A mellső oldalnak megfelelő rész lenyesése a bal (?) héjon kevésbbé meredek, mint az Enantiostreon Gepidorum-on. A rosszul megmaradt darabot csak azért említem, minthogy az osztrigaszerű spondylidák előfordulása egy olyan mély színtben, mint a felső seisi rétegek, — eddigelé nem volt ismeretes. Csak jobb anyag deríthet erre világosságot. Termőhelye: Seisi rétegek, Almádi, Veszprém vm Enantiostreon difforme SCHL. var. nov. septemcostata. (V. tábla, 2c. ábra.) Ostrea difformis GOLDF, SCHLOTH : Petref. Germ. LXXII. tábla, 1. ábra. Terquemia difformis NOETLING: Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. 1880. XIII. tábla, 2. ábra (jobb teknő). Terquemiá complicata NOETLING: ibid. XIII. tábla, 1. ábra (bal teknők Az előttem levő SCHLOTIIEIM-féle Ostrea crista difformis eredeti példánya a szűken álló, tömött, fedélszerű bordáknak legalább is kétszeres számát (kb. 14—16) 1 mutatja, mint GOLDFUSS és NOETLING ábrái. Az utóbbiak a fiatal korban 5—6, a nagyobb darabokon 6—8 (kivételesen 9), átlagosan tehát 7 bordát mutatnak. Alig lehet kétséges, hogy az Ostrea complicata és Ostrea decemcostata GOLDF. (id. h. LXXII. tábla, 3., 4. ábra) mint az Enantiostreon difforme SCHL. S. str. szinonimái tekintendők. Ezért a kevés bordájú s NoETLiNG-től és GOLDFUSS-ÍÓI a föntebbi néven ábrá1 A darab rosszul maradt meg, a szám tehát exact nem határozható meg ; a Felsősziléziából való s hibátlanul megmaradt s ábrázolt darab 15 bordát mutat, a melyek közül 11 már az embrionális héjfelületen is előfordul.
