A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
33 A werfeni rétegek vezér kövület ei. zolt alakot újonnan kellene elnevezni. A bordák ingadozó száma és a közbülső alakok előfordulása 1 mellett az 5 — 8 bordás alakot csak változat gyanánt fogom fel. Fontos különbség az a körülmény, hogy a var. septemcostata mellett mintegy 2 cm. magas felület, azaz a héj embrionális része sima marad ; a héj ezen kezdeti része az Enantiostreon difforme s. str. fajon már szintén radiális bordákat mutat. Az Enantiostreon difforme var. septemcostata biztosan előfordul Németország alsó kagylósmeszében (Kuhtal Annaberg mellett, Felső-Szilézia, alsó mikultschützi rétegek, leg. FRECH FRIGYES), valamint Alsó-Szilézia megfelelő szintjeiben (az alsó gross-hartmannsdorfi és a magasabban fekvő warthai-rétegekben). GOLDFUSS eredeti példányai valószínűleg a felső kagylósmészből származnak. Némi valószínűséggel feltehetjük tehát, hogy a középső tarka homokkőben még sima spondylidák (Enantiostreon Gepidorum) a kagylósmészben már bordázottak lettek. A miként már föntebb megjegyeztük, a fiatalabb alakokon a bordák száma emelkedik. Az Enantiostreon spondyloides SCHL. (= multicostaia GF.) pl. határozottan csak Németország felső kagylósmeszében találtatott. Az Enantiostreon-nemhez tartozó különböző triász fajok fejlődési sorozata tehát a tarka homokkőtől a rhaetiai emeletig nyúlik és a sima alakoktól az egyszerűen bordázott és erősen díszített alakokig egészen szabályos elkülönülést mutat. 1. Enantiostreon? Gepidorum nov. sp. Magyarország alsótriaszában (sima alak, radiális bordák- nélkül). V. tábla, 5. ábra. 2. Enantiostreon difforme SCHLOTH. var. nov. septemcostata. A mélyebb felső kagylósmészből. Embrionális része sima, kívül kevés (5—8 kerek) bordával. V. tábla, 2 b ábra. 3. Enantiostreon difforme SCHLOTH. S. str. és var. decemcostata GF. A mélyebb felső kagylósmészben, számos (12 —18) fedélszerű bordával, a melyek a búbtól a kerületig érnek. (Ide tartozik valószínűleg az Ostrea complicata GOLDF. és az Ostrea decemcostata GOLDF.) V. tábla, 2 a c, ábra. 4. Enantiostreon spondyloides SCHLOTH. em. PHILIPPI. Felső kagylósmész. A bordák száma ugyanazon a felületen majdnem kétszerannyi, mint a 3. fajon. (Ide tartozik valószínűen az Ostrea multicostata GOLDF. LXXII. tábla, 2. ábrája). V. tábla, 4. ábra. 5. Enantiostreon hungaricum BITTNER. Magyarország karniai emeletében. Még több, mint négy bordával. 6. Enantiostreon hungaricum BITTNER var. nov. rhaetica. Rhaetiai emelet. V. tábla, 3. ábra. Az a körülmény, hogy a legeredetibb (1) és legkomplikáltabb alak a Bakony triaszában fordul elő, feljogosít ezen a helyen az alaksorozat beható tárgyalására. A liaszbeli terqueiniá-tói 2 az enantiostreon a mindig domború bal teknőjével, a ligamentárok széles alakjával, valamint azzal a körülménynyel különbözik, hogy a zárfelület szabálytalanul alakult és nem háromszögűén határolt. 1 Egy Lubiecről (Peiskretsam mellett) Felsősziléziából származó példánynak 11 bordája van. 2 W OODWARD , Manual of Conchology und F ISCHER , Manuel de Conchyliologie 1887, 939. o. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. Pal. függ. 3
