A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
24 Pseudomonotis (Claraia) Clarai EMM . sp. (II. tábla, 5., 6. ábra.) E MMERICH : Leonhards Taschenbuch 1844, 793. old. Posidonomya Clarai v. HAUER: Über die von Bergrat W. FUCHS in den Venezianer Alpen gesammelten Fossilien; Denkschr. d. k. Akademie d. Wissensch., Wien, Math-Physik. Klasse. II. köt. 1850. 4. old., I. tábla, 9. ábra; III. tábla, 1, 2. ábra. Avicula Clarai L EPSIUS : Das westliche Südtirol, 348 old., I. tábla, 1 a — c. ábra. Pseudomonotis ( Claraia ) Clarai ARTHABER, F RECH : Lethaea, Trias, XXXIV. tábla, 3, 4. ábra; 1905. (Itt nyomdai hibából a jobb és bal teknőt kicserélték.) A Balatonvidék felső seisi rétegeinek valamennyi feltárásában, különösen pedig Balatonfüreden a fürdőn, a Csopak mellett levő Nádaskút forrásnál, Hidegkúton a fokút mellett és a felsőörsí Ürgehegyen ez az ösmert s erre a szintre szorítkozó vezérkövület igen gyakran előfordul. Ámbár néhány ismertetőjegy, amikre eddigelé csak kevéssé figyeltek, ezeken a darabokon megfigyelhető volt, mégis czélszerűnek tartom a két déltiroli példányt ábrázolni, a melyek lényegesen teljesebbek és alakjukban tökéletesen megegyeznek a magyar példányokkal. Ennek a fajnak ismérveit különösen LEPSIUS írta le pontosabban, de megmaradásának különbsége megnehezíti a meghatározást. Figyelemreméltó mindenekelőtt domborulatának csekély különbsége a két teknő között; a bal teknő csak jelentéktelenül erősebben dombordott mint a jobb; a konczentrikus bordákat azonban sokkal világosabban kiképződve mutatja. A jobb teknőn általában a radiális zárok világosabbak, mint a konczentrikus díszítés (A XXXIV. tábla, 4. ábra in Lethea Trias ebben a tekintetben kivétel.). Eltekintve a zoologiai ismérvektől a megmaradás állapota (héjas példány, kőmag vagy díszítéses kőmag) a példányok külsejét tetemesen megváltoztatja. ARTHABER az új Lethaea-ban héjas példányokat ábrázol, LEPSIUS ellenben mindkét teknőnek a kőmagvát. A jobb teknőnek újból ábrázolt kőmagva megmaradásában a magyar példányoktól kissé eltér, a melyek különben a radiális díszítés nagyobb világossága tekintetében a Kari-Hágó darabjaival teljesen megegyeznek. A Predazzo mellett levő Tesero nagy példánya (5a) a legnagyobbak egyike, a melyet én ismerek és belülről a bal teknő élesen kifejezett díszítését mutatja; az izombenyomat meglehetős világos. A füleket (5 b) LEPSIUS ábrái után egészítettem ki. Az alpesi lelőhelyeket a nyugati és keleti Déltirolból LEPSIUS az id. mű 350. oldalán felsorolja. Azonkívül megtaláljuk ezt a fajt az északi Alpokban, a karniai főlánczban (Pontafel) és a Magyar Középhegységben. ALNEM : Prospondylus ZIMMERMANN em. FRECH. (III., IV. tábla.) A magyar és néhány alpesi werfeni alak vizsgálata alapján a ZIMMERMANN-ÍÓI és PHiLLiPi-től eddigelé a prospondylus-hoz számított fajok száma több mint kétszeresére bővült: egyidejűleg az eddig találóan pseudomonotis-nak jelzett alakok hézagtalan sorozatban vannak a Prospondylus Liebeanus ZIMMERMANN-ÍÓI (alsó zechstein)
