A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
25 a Prospondylus comptus GOLDF . (det. PHILIPPI E.) fajig; az utóbbi faj, miként már ALBERTI találóan megjegyzi, a Vogesek röthjétó'l kezdve az alsó és felső kagylósmészig elterjedt. Hogy a Prospondylus Liebeanus odanőtt jobb teknőjén megfigyelt erősebb domborulat valamennyi alsótriászbeli alakon visszatér-e, nem állapíthattam meg, minthogy a legtöbb fajból csak bal teknőket ismerünk. Úgy látszik, hogy a szubszimmetrikus (kevéssé ferde) körvonal a bal teknő mindkét fülének megközelítően azonos nagysága, mindenekfölött pedig az erős, radiális, pikkelyes növedékvonalakkal jellemzett díszítés megokadatolják mindkét faj természetes összetartozását. A héj szubszimmetrikus alakjának megfelelően a prospondylus ligamentárka czentrálisan fekszik s ezért nem is ferdén hátrafelé megnyúlt, mint a pseudomonotis- on. A prospondylus-hoz a következőkben felsorolt fajok tartoznak: az alsó triásszikus, fejlődésük tetőpontjának megfelelő alakok csaknem kivétel nélkül a Magyar Középhegységben bebizonyosodtak. A Prospondylus-hoz tartoznak: a) az alsó zechsteinből: 1. Pseudomonotis (Prospondylus) Liebeana ZIMMERAU em. FRECH (IV.tábla,9.ábra). b) a seisi (alsó werfeni) rétegekből: 2. Pseudomonotis (Prospondylus) inaequicostata BEN. sp., pikkelyes, váltakozó bordákkal (IV. tábla, 1., 2. ábra). 3. Pseudomonotis (Prospondylus) venetiana HAU . sp. finom (nem pikkelyes), igen számos radiális csíkkal, a melyek az erősebb bordák között feküsznek. Magyarországon biztosan még nincsenek kimutatva. c) Alsó és középső campili rétegek: 4. Pseudomonotis (Prospondylus) hinnitidea BITTNER (csak az alsó campili rétegekben IV. tábla, 4. ábra). Ez a faj a Pseudomonotis venetiana utódja és a Pseud. squamosa előhírnöke. d) Középső campili rétegek: 5. Pseudomonotis (Prospondylus) squamosa n. sp. IV. tábla, 3., 5., 6. ábra. e) A felső tarka homokkőben (Németország röthje) és a kagylósmészben. 6 Pseudomonotis (.Prospondylus) compta GOLDF. (III. tábla, 4. ábra; v. ö. Lethaea Trias 4. tábla, 3. ábra), a Pseudomonotis inaequicostata (IV. tábla, 1., 2. ábra) utódja. A prospondylus, miként az erős díszítés és a vastag héj bizonyítja, a vékonyhéjú pseudomonotis s. str. nemtől, illetőleg az idősebb pleuronectites-tői már a zechsteinben elágazó melléksorozat, a mely csak odanőtt alakokat foglal magában. A prospondylus és hinnites viszonyáról már egy korábban nyilvánított nézetem 1 abból indul ki, hogy a Prospondylus Liebeanus és a Hinnites comptus genetikailag azonosak, a mit a későbbi vizsgálatok meg is erősítettek. Másrészt PHILIPPI E. kimutatta, hogy a Hinnites comptus a fiatalabb Hinnites s. str.-től általában különbözik. A Prospondylus Liebeanus oroszországi kőmagvának jó megmaradása által 1 Devonische Aviculiden, p. 204. — V. Ö. W AAGEN L.: Lamellibranchiaten der Pachycardientuffe p. 175.
